2017. február 10., péntek

Ha nem nyaralni

jönnék, hanem a mindennapok csatáit kellene itt megvívnom,
csakhogy így patetikus,
szóval,
 ha itt zajlanának hétköznapjaim, talán megérteném, miért oly erősen zaklatott némelyek hangja, mi a sok nehézség, mi bántja az embereket, miért nem jó az, amit így, ha csak nyaralok szépnek, kedvesnek, jónak látok, ha igényes a környezet, mindenből van bőven, kulturált a hely, és úgy általában, minden jobbnak tűnik, mint ...nálunk.
Nálunk...ez Erdély, amiről- ismét szembesülünk a ténnyel- bizony nem mindenki tud, s nem is saját hibája ez, a rendszeré ismét, nálunk minden más. Most nem arra gondolok, hogy jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, csak úgy, minden más. Érdemes lenne mesélni róla, hogy annak, akinek fogalma nincs, legyen arról, hogy bizony, van olyan, hogy az élet más, és mégis jó kell,hogy legyen.
De hát, csak nyaralni jövök ide, s aztán mindig hazamegyek, semmi pánik, csak hasznot hozunk a gazdaságnak, aztán húzunk vissza.
Mindig, mindig a kettősség, hogy micsoda öröm, hogy anyanyelvünkön néz vissza minden tábla és felirat ránk, s mégis, mégis oly idegenek vagyunk...

Átmeneti, mint macska a templom előtt...

2017. január 27., péntek

Lesz

valami belőle.
Vagy
valami lesz belőle,
esetleg
belőle lesz valami, 
netán 
belőle valami lesz.

Lesz belőle valami  ugyanaz.

Mostanában így.
:)



2017. január 6., péntek

Bepótolni

nem lehet,
az iskolában az elmaradt leckét, átnézni, lemásolni, utánaolvasni igen, de úgy, ahogy az akkor elhangzott ( még ha sokszor tökéletlenül is), úgy nem lehet átélni. Az akkor és ott volt.

sem a kapcsolatokban kimaradt időket, mert attól még kapcsolat, amiért akár évek is elteltek,  mióta találkoztunk, s a kiesett időt mindenki valahogyan megélte, külön, szépen, búsan, vígan, ki tudja, gyötrődve vagy könnyedén,  s mesélni, hírül adni, megkeresni és ismét mesélni, azt igen, de úgy átélni, mintha mindketten ott lettünk volna, úgy nem lehet. Az akkor és ott volt.

időközben közzétett bejegyzéseket átolvasni, válogatni, talán átnézni vagy futni, rápillantani, némelyet akár többször is , aprólékosabban átolvasni, azt igen, de úgy átélni, mint amikor az íródott és valamit jelentett, üzent, úgy nem lehet.Az akkor és ott volt.

mesélni, ami volt, foszlányokban lehet. Teljes valójában csak akkor és ott. Nem kell mindent akkor és ott rögtön elmesélni.

s még nem beszéltünk az első lépésekről és szavakról, a hóeséséről, a csengőszóra rögtön kinyitott kapukról, ....

amikor a lámpa zöld, akkor át kell menni, mert ismét piros lesz. Akkor már nem lehet.

........................................................................................................................................................
Egyebet már mind elmondtak, s én szó nélkül maradtam.

(Fotó MZ)

2016. december 19., hétfő

Kívánság

Az angyal nem varázsló , ehelyett csak úgy, szimplán hozza a legnagyobb hírt, hogy megtörtént, megvalósult, eljött az, amit tulajdonképpen mindenki vár, amire mindenki vágyik és amit mindenki remél. Beteljesült  a prófécia. Ennél többet és nagyobbat kívánni, várni, vágyni és remélni nem kell, értelmetlen.
Szeretném hát azt a biztos ismeretet és szívbéli bizodalmat, amit hitnek nevezünk, hogy minden egyéb lehetővé váljon általa.








❋21. kérdés: Mi az igaz hit?


Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.

2016. december 11., vasárnap

Semmi

- vagy megközelítőleg semmi- nincs úgy, ahogy lennie kellene, s azt gondolom, ennél szebben már nem is lehetne haladni karácsony felé. Mi Jézus születését ünnepeljük ezen az ünnepen, a legfőbb ajándék az lenne, ha valahogy szorítanánk  lelkünkben egy kis helyet Neki, amikor zord a világ s egyébre akar rávenni, hogy ne legyen hely, hogy elfoglalják mások és egyebek.
Most nem kértek sok mindent a lányok, tulajdonképpen máskor sem, s ha azt vesszük,  őket csöppet sem féltem, ők értik, érzik, mi az ünnep lényege, várják a szentesti ünnepélyt, a kántásokat, s emlékeznek, minden egyébre sor kerül a téli vakáció napjaiban.
Kilógunk a sorból.
S beletartozunk egy másikba.
Mindig csak szempont kérdése.

Szinte egyszerre tűntek el azok a kedves emberek, akik általam legolvasottabbak voltak. Némelyiküknek a nevét sem tudom, mert nem azon blogol(t), így megkeresésé szóba sem jött. Másokra rákerestem , de nem jártam sikerrel. Ma egyikük hozzámszólt, másikuk megszólalt. S még történt pár jó dolog, ami miatt javításra szorul a kijelentés, hogy semmi sem megy úgy, ahogy kellene. Némely dolgok rendben mennek, hátbalöknek, hogy előre, s nicsak, megyek....

2016. november 14., hétfő

Minden akkor kezdődött,

amikor kizártam minden egyebet, s maradt a tételsor, amit részben tudásszomjból, részben kötelességtudatból-szorgalomból-megszállottságból stbből magam elé tettem, s elkezdtem kutakodni, sebesen jegyzetelni, és teltek, néha csak múltak a napok, s egyre ritkábban jutott eszembe , hogy van élet egy vizsgán túl is. Ó, igen, akkor július volt, és én így tudtam ezt a táncot végigjárni, ilyen balga módon, mellőzve mindent és mindenkit, nagyvonalúan nem törődve, s csak az utolsó időkben felfogva, hogy ezzel az embernek  a lábából szabályosan kimegy az erő, megkérgesedik  a lelke, pedig ezzel párhuzamosan kinyílik egy világ, egy másik, amit elvileg eddig is ismert, de mintha mégis másképpen, letisztulnak dolgok, értelmet nyernek és értelmetlenné válnak mások. Ha böjt a számodra kedves dolgok magadtól való megvonása, akkor én böjtöltem- nem olvastam irodalmat, kivétel egy nap, amikor minden említett gyermekirodalmon végighaladtam, nem néztem filmeket- mondjuk, máskor sem-, szóval tévé nem lett bekapcsolva, nem használtam üdülésre az internet-adta lehetőségeket, szóval Fb meg blog, nem beszéltem telefonon,semmi, de semmi időt nem töltöttem magamon kívül senkivel,  és 6 nap után engedélyeztem mindig magamnak is kimenőt, mert ugye vakáció volt elvileg. A családnak. Aki közben mellettem, rajtam kívül, nem is tudom, hogyan, de próbált élni.
Minden akkor kezdődött.
Veszíteni azt az időt veszítettem el, amit azokkal tölthettem volna, akiknek kedves vagyok, s ők nekem még inkább. Nem tudom, pótolható-e.
Minden egyéb, amiről akkor leszoktam, fokozatosan visszahozható, ha életképes.

Azóta november lett, s onnan tudom, hogy a kéreg kezd leválni, hogy ismét képes vagyok rácsodálkozni régről ismert dolgokra, társadalmi jelenségekre, a kör kezd visszaérni arra a kedves pontra, mikor az értelmetlen ismét értelmes lesz, s a világ tőlem is szebb.

Nem, sosem várom hétfőn a pénteket csak azért, hogy lejárjon a hét. Azt szeretném, ha addig végre megtanulnám, hogy nem olyan borzalmas dolog reggel ismét fölkelni és elindulni. S ha ez menni fog, aztán szombaton, na akkor majd egy jót aludni...


Már a vége felé, egy csütörtökön megpucoltam az ablakokat. Utána kifeküdtem a fűre és tovább tanultam.... A vizsga sikerült, az ablakokat egytől-egyik ki kell cserélni. Ezt akkor is tudtam, és mégis.


2016. november 7., hétfő


Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget.
 Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!
Kolossé, 3,23






Hogyan is tudnám mindeniket leírni?
 Mindazt, amit azóta ,hogy még  szokásom volt jegyezgetni, velünk történt. Sehogyan, Némelyet azért, mert röstellem, némelyet, mert csak az enyém, némelyet még azért sem, megint másikat, mert talán meg sem történt, vagy egyszerűen előbb aludtam el, minthogy ide értem volna.
De innen akár folytatni is lehet, ha úgy vesszük, hogy a mai lista utolsó pontja mégiscsak a legelején lejegyzett megállj volt.

2016. szeptember 25., vasárnap

A különbség,

hogy mi negyed év múlva ilyenkor- ha Isten is úgy akarja, bűneinket nem nézi s életünket megtartja- szintén a fa alatt, körül ülünk,miután megéltük a szentesti betlehemest a templomban, a kántálást, aztán az elsőnapi úrvacsorás istentiszteletet is, megettük a húsleves, töltött káposzta s talán kacsasült kombinációból álló ebédet...vagy ki tudja mit?,... lélekben ott vagyunk a másnapi, nagyok ünnepi játékán, s talán éppen beszélgetünk azokkal, akik eljöttek ünnepet köszönteni, vagy akikhez mi mentünk...ezt is ki tudja?...
Semmi dolgunk nem lesz, csak hálát adni, örömben emlékezni s megélni az ünnepet.
Ennyi, csupán ennyi a különbség.

Ehhez képest ezen a héten szüretelünk az oviban s a levelek még le sem hulltak.






2016. szeptember 21., szerda

A Római fesztivál

biztosan kedves marad számunkra, ha figyelembe vesszük, hogy akkor egész heti tanulás-várakozás-stressz-elmaradt munkák közepette és után félretettünk mindent, s elmentünk a rendezvényre, vaktában, mert fogalmunk nem volt,mire számítsunk, mi a kínálat. Nem hiába mondják, ilyenkor sikerülnek legjobban a dolgok. S akkor jövőre is visszamegyünk, kicsit tapasztaltabban.
Szóval: Mikháza, a fesztivál nagyjából az egész falu területére kiterjed,  gyermekfoglalkozások, bemutatók, múzeumok, rendezvények sora a kínálat. És sok-sok ismerős, akit jó látni, felfedezni, mennyi közös érdeklődési pontunk van. Visszaigazolnak ezek az alkalmak.

Reggeli seregszemle




Kenyérsütés


Terített asztalról lehet csipegetni

Bemutató



Erődemonstráció



Tánc a győztes tiszteletére

Ékszerek


Kolostor

:) jól sikerült képeink sorozatból 


Barátnős

Koncert

Kitekintős

Gyertyamerítés

Merített papírral

:)

Timeboxban

Malom

Timebox

Itt is laknak

Ez nekem készül- bőrdíszművek
 Azoknak is, akik értetlenkedve kérdezik: Erdély? És ott mit lehet csinálni....? ( Sorozat folytatódik)

2016. szeptember 20., kedd

Gyógynövényes,

hogy amikor a 4R-en jártunk, gazdag kínálattal találkozhattak a lányok, kedvükre készíthették az illatzsákokat, kipróbálhatták a kencéket,tanulmányozták, megfigyelték, rácsodálkoztak a sokféleségre.
Ilyen egyszerű a tanulás.
S vele együtt a világra nyitás, forrásokhoz való visszatalálás.