2016. november 14., hétfő

Minden akkor kezdődött,

amikor kizártam minden egyebet, s maradt a tételsor, amit részben tudásszomjból, részben kötelességtudatból-szorgalomból-megszállottságból stbből magam elé tettem, s elkezdtem kutakodni, sebesen jegyzetelni, és teltek, néha csak múltak a napok, s egyre ritkábban jutott eszembe , hogy van élet egy vizsgán túl is. Ó, igen, akkor július volt, és én így tudtam ezt a táncot végigjárni, ilyen balga módon, mellőzve mindent és mindenkit, nagyvonalúan nem törődve, s csak az utolsó időkben felfogva, hogy ezzel az embernek  a lábából szabályosan kimegy az erő, megkérgesedik  a lelke, pedig ezzel párhuzamosan kinyílik egy világ, egy másik, amit elvileg eddig is ismert, de mintha mégis másképpen, letisztulnak dolgok, értelmet nyernek és értelmetlenné válnak mások. Ha böjt a számodra kedves dolgok magadtól való megvonása, akkor én böjtöltem- nem olvastam irodalmat, kivétel egy nap, amikor minden említett gyermekirodalmon végighaladtam, nem néztem filmeket- mondjuk, máskor sem-, szóval tévé nem lett bekapcsolva, nem használtam üdülésre az internet-adta lehetőségeket, szóval Fb meg blog, nem beszéltem telefonon,semmi, de semmi időt nem töltöttem magamon kívül senkivel,  és 6 nap után engedélyeztem mindig magamnak is kimenőt, mert ugye vakáció volt elvileg. A családnak. Aki közben mellettem, rajtam kívül, nem is tudom, hogyan, de próbált élni.
Minden akkor kezdődött.
Veszíteni azt az időt veszítettem el, amit azokkal tölthettem volna, akiknek kedves vagyok, s ők nekem még inkább. Nem tudom, pótolható-e.
Minden egyéb, amiről akkor leszoktam, fokozatosan visszahozható, ha életképes.

Azóta november lett, s onnan tudom, hogy a kéreg kezd leválni, hogy ismét képes vagyok rácsodálkozni régről ismert dolgokra, társadalmi jelenségekre, a kör kezd visszaérni arra a kedves pontra, mikor az értelmetlen ismét értelmes lesz, s a világ tőlem is szebb.

Nem, sosem várom hétfőn a pénteket csak azért, hogy lejárjon a hét. Azt szeretném, ha addig végre megtanulnám, hogy nem olyan borzalmas dolog reggel ismét fölkelni és elindulni. S ha ez menni fog, aztán szombaton, na akkor majd egy jót aludni...


Már a vége felé, egy csütörtökön megpucoltam az ablakokat. Utána kifeküdtem a fűre és tovább tanultam.... A vizsga sikerült, az ablakokat egytől-egyik ki kell cserélni. Ezt akkor is tudtam, és mégis.


2016. november 7., hétfő


Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget.
 Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!
Kolossé, 3,23






Hogyan is tudnám mindeniket leírni?
 Mindazt, amit azóta ,hogy még  szokásom volt jegyezgetni, velünk történt. Sehogyan, Némelyet azért, mert röstellem, némelyet, mert csak az enyém, némelyet még azért sem, megint másikat, mert talán meg sem történt, vagy egyszerűen előbb aludtam el, minthogy ide értem volna.
De innen akár folytatni is lehet, ha úgy vesszük, hogy a mai lista utolsó pontja mégiscsak a legelején lejegyzett megállj volt.

2016. szeptember 25., vasárnap

A különbség,

hogy mi negyed év múlva ilyenkor- ha Isten is úgy akarja, bűneinket nem nézi s életünket megtartja- szintén a fa alatt, körül ülünk,miután megéltük a szentesti betlehemest a templomban, a kántálást, aztán az elsőnapi úrvacsorás istentiszteletet is, megettük a húsleves, töltött káposzta s talán kacsasült kombinációból álló ebédet...vagy ki tudja mit?,... lélekben ott vagyunk a másnapi, nagyok ünnepi játékán, s talán éppen beszélgetünk azokkal, akik eljöttek ünnepet köszönteni, vagy akikhez mi mentünk...ezt is ki tudja?...
Semmi dolgunk nem lesz, csak hálát adni, örömben emlékezni s megélni az ünnepet.
Ennyi, csupán ennyi a különbség.

Ehhez képest ezen a héten szüretelünk az oviban s a levelek még le sem hulltak.






2016. szeptember 21., szerda

A Római fesztivál

biztosan kedves marad számunkra, ha figyelembe vesszük, hogy akkor egész heti tanulás-várakozás-stressz-elmaradt munkák közepette és után félretettünk mindent, s elmentünk a rendezvényre, vaktában, mert fogalmunk nem volt,mire számítsunk, mi a kínálat. Nem hiába mondják, ilyenkor sikerülnek legjobban a dolgok. S akkor jövőre is visszamegyünk, kicsit tapasztaltabban.
Szóval: Mikháza, a fesztivál nagyjából az egész falu területére kiterjed,  gyermekfoglalkozások, bemutatók, múzeumok, rendezvények sora a kínálat. És sok-sok ismerős, akit jó látni, felfedezni, mennyi közös érdeklődési pontunk van. Visszaigazolnak ezek az alkalmak.

Reggeli seregszemle




Kenyérsütés


Terített asztalról lehet csipegetni

Bemutató



Erődemonstráció



Tánc a győztes tiszteletére

Ékszerek


Kolostor

:) jól sikerült képeink sorozatból 


Barátnős

Koncert

Kitekintős

Gyertyamerítés

Merített papírral

:)

Timeboxban

Malom

Timebox

Itt is laknak

Ez nekem készül- bőrdíszművek
 Azoknak is, akik értetlenkedve kérdezik: Erdély? És ott mit lehet csinálni....? ( Sorozat folytatódik)

2016. szeptember 20., kedd

Gyógynövényes,

hogy amikor a 4R-en jártunk, gazdag kínálattal találkozhattak a lányok, kedvükre készíthették az illatzsákokat, kipróbálhatták a kencéket,tanulmányozták, megfigyelték, rácsodálkoztak a sokféleségre.
Ilyen egyszerű a tanulás.
S vele együtt a világra nyitás, forrásokhoz való visszatalálás.








2016. augusztus 6., szombat

Ha erőd kevés,

akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején !"
Kung Fu-Ce


fogalmam nincs , mennyi erőm van
mindig utólag derül ki
s mennyiféle erő kell a semmi elhordozáshoz is
semmi ez, ami van, ahhoz képest, ami lehetne
és vajon, túl vagyok-e már az út felén?

ennyi az egy perc hátradőlés és az alkalmazott tudás 

2016. július 28., csütörtök

Hallani vélem

a hangokat, miket most,  egy ideig sűrűn. Csicseregnek...
S mert akkor már magamnak nemigen szólok, most mondom,
" kívánom neked egy fészekrakó nádszál teherbírását "( Pálos Rozita)



Az ellenség megtévesztése végett :))

2016. július 26., kedd

Most mit mondjak...

nálunk rendesen az van, hogy mindenki éppen egyébbel van elfoglalva, mint amivel kellene, legfőképpen én, s ez már olyan méreteket ölt, hogy nevetek rajta,
s miközben olyan dolgok történnek, hogy kihittevolna,
mert az nem mindennapi,hogy az a lány, éppen ő, csak annyit mond, évtizedek után, hogy jól nézel ki, s ezt komolyan is gondolja, én meg elhiszem neki, vagy azt, hogy ő lett kijelölve akkor lelkemet simogatni,
s az sem mindennapi, hogy az ember keres valakit s nem tudja, akit keresett,  tulajdonképpen megtalálta, de jobb neki a másik tudatban megmaradni, és odasegíteni őt ahhoz, akiről azt gondolja, keresi, ( én sem érteném, ha olvasnám, innen szép nyerni :) ),
s míg némelyek elkapnak egy-egy boldogságpillanatot, másoknak odavesz az úton a gyereke, odébb lőnek, s nem tudjuk, tüze mikor ér minket is utol, van, akit elkap egy olyan centrifuga, ami csavarja, csavarja, mintha a végtelenségig a lelket kifelé, s mondanám, nyomja már meg valaki azt a gombot, hadd álljon meg a gonosz sodrás.

De az élet pörgésének eldöntése nem a mi dolgunk. Egyéb, egyszerűbb  ránk bízott feladatokat sem tudunk épkézláb módra elintézni. Ha úgy vesszük, a világ szép, ha másképpen, akkor romlik és butul és gonosz. S valahol középen ott vagyunk mi. Középen ?

Mindenesetre Anna örök :)