2016. augusztus 6., szombat

Ha erőd kevés,

akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején !"
Kung Fu-Ce


fogalmam nincs , mennyi erőm van
mindig utólag derül ki
s mennyiféle erő kell a semmi elhordozáshoz is
semmi ez, ami van, ahhoz képest, ami lehetne
és vajon, túl vagyok-e már az út felén?

ennyi az egy perc hátradőlés és az alkalmazott tudás 

2016. július 28., csütörtök

Hallani vélem

a hangokat, miket most,  egy ideig sűrűn. Csicseregnek...
S mert akkor már magamnak nemigen szólok, most mondom,
" kívánom neked egy fészekrakó nádszál teherbírását "( Pálos Rozita)



Az ellenség megtévesztése végett :))

2016. július 26., kedd

Most mit mondjak...

nálunk rendesen az van, hogy mindenki éppen egyébbel van elfoglalva, mint amivel kellene, legfőképpen én, s ez már olyan méreteket ölt, hogy nevetek rajta,
s miközben olyan dolgok történnek, hogy kihittevolna,
mert az nem mindennapi,hogy az a lány, éppen ő, csak annyit mond, évtizedek után, hogy jól nézel ki, s ezt komolyan is gondolja, én meg elhiszem neki, vagy azt, hogy ő lett kijelölve akkor lelkemet simogatni,
s az sem mindennapi, hogy az ember keres valakit s nem tudja, akit keresett,  tulajdonképpen megtalálta, de jobb neki a másik tudatban megmaradni, és odasegíteni őt ahhoz, akiről azt gondolja, keresi, ( én sem érteném, ha olvasnám, innen szép nyerni :) ),
s míg némelyek elkapnak egy-egy boldogságpillanatot, másoknak odavesz az úton a gyereke, odébb lőnek, s nem tudjuk, tüze mikor ér minket is utol, van, akit elkap egy olyan centrifuga, ami csavarja, csavarja, mintha a végtelenségig a lelket kifelé, s mondanám, nyomja már meg valaki azt a gombot, hadd álljon meg a gonosz sodrás.

De az élet pörgésének eldöntése nem a mi dolgunk. Egyéb, egyszerűbb  ránk bízott feladatokat sem tudunk épkézláb módra elintézni. Ha úgy vesszük, a világ szép, ha másképpen, akkor romlik és butul és gonosz. S valahol középen ott vagyunk mi. Középen ?

Mindenesetre Anna örök :)












2016. július 16., szombat

Azt a lámpást

időnként úgy elrejtem a véka alá, hogy nem hogy mindenkinek a házban vagy azon kívül, de még saját magamnak sem hagyom világítani. Meg is feledkezem róla. Hagyom , hogy úgy legyen.
Máskor másképpen.


2016. július 11., hétfő

Hálás

vagyok az efféle olvasmányokért,
azokért, akik így éreznek és így tudnak megélni dolgokat,
azért, hogy ha minket ide helyezett az Úr, magunk is látjuk szépségét,
vasárnap délután felkerekedhetünk egy egyszerű túrára,
s így töltődhetünk fel:

Ott egy kisbolt , ahonnan fotóztam.
Minden van benne,
ami a hegyi túrázás idején feldobja a lustálkodni vágyó gyerekek hangulatát

Olyan, mint a cica dorombolása

A Bisztra - völgyében

Szerintünk az útszélén is szép

Emelkedők-ereszkedők

A hídról egyebet nem látsz

Este jő

Turmahívogató Floricica ( moldvai)

Külön élmény a szépen bekerített birtokok sora

Kicsattannak az egészségtől, hisz szabadon élnek

Az irtás, a viharkárok és a pásztorfurulya fejezetünkből

Van, hova betérni, mindig

S mire elindul lefelé a nap, szinte otthon vagy

Szintén a műfaj kedvelőinek: irány Erdély.

2016. július 9., szombat

Napok óta,

de ez így túl hosszasnak meg kigondoltnak tetszik,
inkább úgy, hogy egy ideje,
de legalábbis azóta, hogy észrevettem - abból, hogy némelyek lebarnultak, csend van az iskolaudvaron, megjelentek a nyaralós képek, előrejött -akkor- az első láda uborka-, szóval hogy észrevettem, hogy nyár van,
azóta tűnődöm, hogyan egyeztessem az uborka-,egres-, málna-ribizli eltevést a pedagógia tudományos formába öltött változatával ( önmagában persze tudomány, most pedig teljesen meta a dolog,miközben amikor tanév közben űzzük, annyira gyakorlati , hogy nem úgy gondolunk rá, mint ahogy....),
szóval van itt líra is meg próza is, szent is meg profán is ,
s attól tartok, mire kidolgozom a stratégiát, megérik a szeder is majd,
s akkor már olyan sok idő eltelt, hogy nem fogom tudni eléggé azt élvezni.
A tanulás öröme,haha...

Mindenesetre említésre méltó, hogy azon a hétfői napon cseppet sem éreztem jól magam az ódon falak között, vagy talán ott bent mégis igen, a steril egyetemi környezet még megengedi remélni, hogy majd a világ éppen olyan, mint amilyennek ott elképzeled,
na de az a fél óra szabad, amikor éppen úgy, mint 16 évvel ezelőtt gyorsan elmentem a legolcsóbb ehető változatot megvenni, hozzá vizet is, drágán és merészen, ugyanabban az időben bámészkodni, kicsit olvasni, s nem észrevenni a libabőrt, mert mindvégig tudtam, hogy amikor hazajövök- éppen úgy, mint legtöbben közülünk-, semmi sem olyan , sem iskola, sem óvoda, sem lehetőségek, sem gyerekek, sem szülök, s tk mi sem vagyunk oly sok mindenre képesek, mint amennyit ott bent elképzeltünk...

Kisiskolás lehettem, amikor -azt is tudom,melyik utcán haladva- azt mondtam, én kb 8O éves koromig csak iskolába járnék, nem bukottként, hanem mert az nekem olyan jól ment és biztonságérzetet nyújtott, mert szerettem az iskolát, s erre tessék, hova kerültem.

Folyamatosan tanulom, hogyan tanítsak, mindenki mást akar, mást javasol, mást hirdet, s ebben el kellene igazodnom, feszít, szorít a rendszer,belekényszerülök, s a megfelelési kényszer sem hagy, a meggy lassan fő, az uborka-egres-málna-ribizli mégiscsak egyszerűbben ment. Mert sokszor azt gondoljuk, éppen úgy, másképpen lett volna jobb, egyszerűbb, sikeresebb az egész...

Pontban éjfél.
Ma már holnap van, előbb-utóbb megfő, feketén kemény lesz, s míg bekerül az üvegbe, ismét elmondom magamnak, hogy románul, is magyarul is tényleg akkor fog majd szépen beszélni a gyerek, ha szép példát hall, és ebben - mint az összes többi vonatkozásban - igen nagy szerepe van az óvónőnek. Standard szöveg. Nem is értem, mi lenne a baj.

Két utcányi részlet- Kolozsvár. Minden egyéb fent van a világhálón.








2016. július 7., csütörtök

Csak hittel

Belefájdulhat néha a fül is,
ha nem LÉLEKTŐL ihletett szavad.
Hallgatni lehet hitetlenül is, 
de prédikálni csak hittel szabad.
( Füle Lajos)

Vannak azok a szövegek, amikhez nem kell semmit hozzáfűzni, nem kell magyarázni, egyszerűen elvenni, ha elénk jön, hagyni, hogy hasson, újraolvasni, örülni, csodálkozni, használni, megfogadni, elfogadni, s csöndben maradni.




2016. július 1., péntek

Egy másik templom

Fél nyolckor sütött még a nap, s míg vártuk, hogy megrakják, meggyújtsák a tábortüzet, s le is égjen az, mert akkor talán hazaindulnak a lányok, elkértük a templom kulcsát, rég voltunk bent alapon, csendesedjünk el egy kicsit. Így kerültünk be, csodálkoztunk rá sok mindenre, s nyugtáztuk, hogy bár korántsem akkora , mint amikor az újabb karzatot építették, s arra igazán már szükség sincsen, azért él a gyülekezet, lendületes, lelkes és megtölti élettel a régi padokat. Szovátára menet le kell térni, kis köves út után ismét aszfalt, keskeny és töredezett, de célba visz. Erdőcsinád.

A parókia udvaráról



Szemben

A kezdetetkről

Bejárat

Prédikálószék

Orgona

Padsor

Kilátás felfelé

Erről az jut eszembe, hogy kedves lelkészek fogadnak :). Itt egy fogad egy másikat

Szószékfelirat


Kilátás az utcára

Feljárat

Kedvencem: amikor valakit valamiért megbüntettek, akkor e mögött a rács mögött hallgathatta az istentiszteletet, nem mehetett előbbre. Ahogyan máig a bűnbánati istentiszteleteken a hívek csak a hátsó padokba ülnek.
Voltak idők, amikor az emberek alázatosak voltak...


A toronyórát minden második napon fel kell manuálisan húzni


Nyitva

Természetesen a tábortűz is megér majd egy misét. De legalább egy bejegyzésnyi említést :)