Örömteli végletek

között élünk.

Egész télen - zsúfolva a ház játékokkal, gyermekcsicsergéssel, este nem győzöm összeszedni, mint ahogyan azt sem, hogy rávegyem, segítsenek. Úgy tűnik olyankor, ennek sosincs vége.

Aztán tavasztól- mondjuk vasárnaptól   a mi esetünkben- estig tartó kintlét, tetőtől talpig sáros, kutya-macskaszőrös, jobb esetben poros gyerkőcökkel. Ilyenkor úgy tűnik a mosás perpetuum mobile.

És valójában mindkét állapot milyen szép- igyekszem (be)látni. :)


:)

Megjegyzések

  1. jó hogy kint lehettek, mi bentről örülünk a tavasznak, egyelőre....mert én is várom már, hogy kint lehessünk sokat sokat.

    VálaszTörlés
  2. Régen, mikor ministrálni jártunk... minden este....a templom kert olyan volt nekünk, mint egy gyülekező hely. Nagyon jó hittan tanárunk volt akkoriban és csodálatos papunk, akit Márianosztrára sodort az élet.....az egész falut átjárta az ő szeretetük és azóta sem voltak senkik sem olyan szeretetteljesek és kedvesek, akik csodálatosan össze tudták tartani mind a fiatalságot és mind a felnőtteket....példa értékű emberek voltak...mindenki szerette őket...rengeteget énekeltünk a hittan tanár gitárja kíséretében a csodálatosan vízhangzó templomban...rengeteget kirándultunk, de az énekünk mindent betöltött bármerre is jártunk. Csodálatos emlékek ezek és szerencsések voltunk, hogy voltak emberek, akik megmutathatták ezt nekünk...a szeretet bennük élt és a közösségben...
    Aztán szétszéledtünk....azóta is elgondolkodtam már..., hogyan lehetnek emberek másra ilyen hatással egy egész falu közösségre?
    De bár az emberek elmentek....az emlékek mélyen bevésődtek!

    egy kicsit elkalandoztam....csak mert látom a lányok is milyen jól érzik magukat a templom kertben....ha jól látom, hogy ott vannak....!

    VálaszTörlés
  3. Igen, ők kiváltságos helyzetben vannak- sokszor sokat a temlomkertben:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések