Tanulom a tavaszt



Szilágyi Domokos-Tavasz

Zöldülni tanul a fű,
nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.


Tanulás- életem kulcsszava.
Most tanítom magam reménykedni.
Hogy a télnek eme újfent ereje már csak kevés, és az a hó, ami tegnap délután hullott, ma reggelre meg mindent fehérré tett- ez már nem varázslat-, már tulajdonképpen nem gondolta komolyan- neki is tudnia kell, hogy nem örülünk már neki. És ő nem is haragszik. 

Ez a remény próbája.

Remélem- hogy nemsokára kint szárítgathatom a mosott ruhát- mert a napsugár megtanul melegíteni.
Remélem, hogy a bokáig-vagy még azon túl is érő sár egyszercsak felszárad, és újra hallom léptemet aporos úton.
Remélem,  megkékül az ibolya, s illatával belengi a templomkertet.
Remélem,  lesz vidám gyermekzsivaly,  mikor csokorba gyűl a virág.

Remélem, néha én is tudok örömöt szerezni.
Én ma örültem, amikor valahol csend helyett szavakkal találkoztam. Az ilyesmi élteti a reményt.

Ha erre jár:) köszönöm.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések