A hétköznapok válasza

az elmúlt ünnepekre, hogy állandóan feladatokkal lát el. Pórzai dolgokkal. Amibe belefáradok, amiért ideges is tudok lenni, ami nagyon kitölti az időmet. De aminek az eredménye aztán megelégedéssel tölt el.

Nagyon tudtam örülni ma este a végre valahára elpakolt ruháknak, a rendbeszedett lánykaszekrényeknek, a kiszuperált dolgoknak. Az vesse rám az első követ, aki nem állt soha szemben egy halom kivasalt ruhával , ami magától nem költözik be a polcra. Ez az ügy rendszerint nekem sem okoz gondot, most valahogy mégis hiperbolikus feladattá vált.

Sorolhatnám, mi mindennel szórakozom a mindennapokban, de ennél közönségesebb már én sem szeretnék lenni:)

Megörökítem,hátha könnyebben megőrzöm.


A sok-kevés fogalmak igen relatívak:)



Megjegyzések

  1. Ez valóban érdemel egy bejegyzést. Nekem sem a kedvenc időtöltésem, de amikor elvégzem én is nagyon örülök neki.

    VálaszTörlés
  2. Nos...Júlia, legalább látok ilyet!! Őszintén én legutoljára nem is tudom mikor vasaltam ki mindent....valójában a terhességek bezavartak ebben...jelenleg megszokottá vált, hogy a tiszta ruhákat behajtogatom és ha megyünk valahová én akkor vasalok...mindig frissen vasalt ruhában megyünk...egyébként meg Liza olyan gyakran összeforgatja a ruháit, hogy ilyen katona sorban nálunk csak 1 napig lenne...úgyhogy le a kalappal előttetek!!

    VálaszTörlés
  3. :)köszi.Arról nem szól a fáma, hogy ez meddig tart. A poén csak az, hogy amikor fel kell valamit venni, rendszerint újra kell vasalni...Számolom is mindig, hányszor fogok én össze egy darabot: amikor a mosógépből kiveszem, amikor a szárítóról leszedem, amikor kivasalom...Természetesen mindig van újabb és újabb rendbéli, ez egy mókuskerék. Ezért is kell ez az emlékeztető- melengeti lelkemet, és olyan jó lesz látni a rumlis napokon- mégis van remény.:)Ugyanakkor nem túl jó dolog- túl magasan a mérce, gyakran kiakadok, hogy -sok más zugában is a lakásnak- nem így áll a helyzet.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések