Gumispírezni

szoktunk gyerekkoromban. Ketten voltunk, két lány,ő 11 nappal idősebb. Nem beszélte  a nyelvünket, ezzel nekem tett szívességet: megtanultam én az övét. Azóta persze anyanyelvi szinten beszél németül, angolul, latinul, magyarul azt hiszem, leragadt a puliszkánál, ezt már akkor is tudta. Most nem a nyelvtanulásról akarok megemlékezni- ettől függetlenül kedves számomra, még ha oly távol is van, de lélekben közel.
Szóval gumispírezni szoktunk. Ahhoz pedig köztudottan három személy kell: kettő tartja , a harmadik ugrál.( Ez már az első szabály- de ugorhatnak ketten is, ha párosával játszák.) Tehát ketten voltunk, a harmadik lány szerepével a virágágyás kerítésének alacsony csövét tiszteltük meg, az éppen akkor volt, hogy térdmagasságig tudtunk játszani.( Miután elvégzel egy kört  bokánál, utána emelheted térdhez, majd fenékhez, majd derékhoz. Ezt mi már nem játsztuk, nem volt elég magas a tartó cső:)- az lényegtelen, hogy egyáltalán tudtunk volna olyan magasan rigmust ugrani. )
Ketten tartják:kisterpeszben, vigyázzban, majd csak egy lábbal, szóval az ugrás nehezedik, Ha elrontod, cserélsz helyet egy tartóval. Ha párosan játszák, akkor egymás helyett is elvégezhetik az elrontott részt.
Ha ezzel megvagy, emelheted egyre fennebb. Nem tudom, hol a vége..talán ott, ahol a szussz elfogy-ti nagyon mozgalmas, vagy ha mégsem, akkor vacsoraidő érkeztével rögtön:)

  Lényeges lenne tudni,mit ugranak...Hát én kikérdeztem a lányokat a minap két eső között a játszón, ők a számokat ugorják egytől tízig, egyebet nem tudnak. Magyarán: minden számnak megvan az ugrása, ennek csak a fantázia szab határt. (Az egyes- átugrod egyszerűen.)Eszembe jutnak a mi ugrásaink- na nem úgy, hogy újrakezdjem...de tudom, hogy a számokon kívül mi különböző mondókákra (?) is ugortunk, hosszabb sorozatokat.
Érdekes...örülök, hogy a millió lehetőség közül, amivel ma rendelkeznek ezek a gyermekek, egy ilyen egyszerű játékot választanak. Csoportot alkotnak, levegőn vannak, nem költenek pénzt, és még mozognak is.
  
 
E. nagyon türelmes, még a frízurát is Annára bízza

Anna áll mellettük, és kéri, hagyják megtanulni. Beveszik, megpróbálja, téveszt...én meg izgatottan várom, hogy igazán rákapjon az ízére...bennem a gondtalan gyermekkor képét idézi fel.(Olyan is volt, hogy a negyedik játsztuk...szegény alsó szomszéd, vajon mit gondolhatott.)

Megjegyzések

  1. Köszönöm Júlia! Nagyon tetszik...itt én leszek a 3. személy, de akkoris megmutatom Lizáéknak! Azt sem tudtam minek hívják...
    Gyönyörűséges hétvégét kívánok mindenkinek!

    VálaszTörlés
  2. De jó! Én azt hittem ez a játék már rég feledésbe merült. Nagyon örülök, hogy nem így történt!

    VálaszTörlés
  3. Mi rábeki-nek hívtuk... és jaj, milyen rég volt... :)

    VálaszTörlés
  4. Nekem személy szerint az tetszik benne, ahogyan együtt vannak a gyerekek, s bár mindenki azt várja, hogy a másik tévedjen, mert csak akkor kerülhet sorra ő maga, mégis a fokozatos próbálkozásokkal mindig mindenki előrébb jut, feljebb és feljebb, egymást motiválva.Fejlődnek, egyre jobbak lesznek. Egymásra vannak utalva- jó nekik együtt lenni.
    Na így lehet komoly dolgokat belelátni egyszerű gyermekjátékokba. Azt hiszem, ennek mestere vagyok:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések