Türelmesen

végigül különbnél különb alkalmakat. Rebeka, 3,5 múlt, volt előadásokon, sportrendezvényeken, Anna táncóráin,stb, istentiszteleteken is, ritka kivételekkel minden vasárnap, kb 1,5 éves kora óta.
S még mielőtt a megtestesült csendesség és nyugalom képe beugrana, jöjjön a vasárnapi mondat:
(eltelt szinte két óra, már a kikérdezés második felében Rebeka odasúg)
- Anya, ha rosszalkodom, nyugodtan küldjél ki. Én úgysem félek kint, haza is tudok menni. - Huncut mosoly követi. Persze, semmi helytelenkedés meg nem előzte, azt azért nem meri, mégis a kis furfangos arra gondolt, hogy még mielőtt felajánlom, hogy kipakolom, ő meg is erősíti általa elképzelt szándékomat, egyenesen kikérve azt.
( Válasz:)
- Te nagyon jó kislány vagy, türelmes, ügyes. Nemsokára vége....
Soha ily kevésbé nem örült dicséretnek:)

Megjegyzések

  1. Igen...olyan jó, amikor azt gondoljuk, hogy mi előrébb járunk két lépéssel a gyerekeinknél és egyszer csak rácsodálkozunk, hogy beértek és egy lépéssel előrébb integetnek...."most én győztem anya"...!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű és okos kislány! Kis furfangos... :-)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések