A jóbarátok


furcsa alakok.

Ritkán találkoznak. Nem hívják egymást hetente. Elmennek egymás háza táján, megemlítik olyan: Fény van, megint alszik a tévé előtt mondat erejéig. Mosoly, s megy az élet meg az autó tovább. Vagy felidéznek pár régi emléket, közös élményt.(Van belőlük bőven, már majd két évtizede eltelt, mióta gyűlnek...)

A jóbarát hagyja a másikat szuszogni. Nem kérdezősködik, de érdeklődik. Betegségben meglátogat, leviszi a táskát a kórteremből. A jóbarát is téved: utólag jobban oda kellene figyelni a felépülés folyamatára...de talán bízik a gyógyulásban, reméli azt.

Aztán szól a telefon: Csak te jutottál eszünkbe. Ugye elhozod nagymamáékat az esküvőre?
Persze,természetesen. ( A jóbarát mosolyog, örül, hogy őt éri a megtiszteltetés- és már nem is számít, hogy ellenkező irányból kell vendéget szállítani, és hogy egyáltalán: ő nem is készült a templomi szertartásra, mert ő maga is keresztel otthon..Sebaj, megoldja valahogy.Eszébe jut nagymama, aki már akkor 80-an túl volt, és ebédre újságot főzött,mint kiderült nem napilapot, hanem spenótot. És sok hasonló kedves dologgal lepte meg a családot. Nem kis izgalom egy 97 éves nagymamát és fiát elszállítani a dédunoka esküvőjére. De megtisztelő...és új közös élmény.)

Mindenki örül a vendéglőben, a jóbarát meg csodálkozik, hogy a csodába kell neki vadidegenek között ülnie...hiszen megegyeztek jó előre, hogy  a kollégák között lesz a hely. Valami nem stimmel...

És kiderül: csak Őróla tudta mindenki a családban, hogy a rokonok-barátok -ismerősök között Ő az egyetlen, aki bárhol feltalálja magát, elsüti poénjait, és meg sem sértődik, hogy -mivel másként nem jött ki az ültetési rend-, ő lett az, aki itt is besegített. ( Később ürül a hely- protokollvendégek távoznak, ürül ismerős körben hely- ettől a jóbarát is jobban érzi magát:) )

Hát persze: szívmelengető, hogy ennyire megbíznak az emberben.:)

Nemes dolog jóbarátnak lenni. És biztonságérzetet nyújtó nap mint nap vele lenni.

Ezen túl a kérdések hosszú sora: hogy is állunk a barátságokkal, méretileg mi minden fér bele, és az én postaládámba vajon ki huppant néhány kedves sort? :)

És még ennél is fontosabb: vajon rám számíthat-e valaki így, mint a Jóbarátra...idők, helyek távlatából?




Megjegyzések

  1. Érdekes témát feszegetsz Júlia.
    Már én is sokszor elgondolkodtam, honnan kezdődik a barátság és mi fér bele...
    Még nem jutottam dűlőre e kérdésben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem, a tapasztalatok gyűlnek(néha egymást megcáfolják), aztán valami lesz belőle.

      Törlés
  2. Igen, számIthat,minden bizonnyal :)

    VálaszTörlés
  3. csak az a jóbarát fog huppantani, aki ismeri a postacímed:))))Mártánál is így történt:)))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden bizonnyal.( De jó, hogy manapság nem is olyan nehéz egy-egy postacímet megtudni:)) )

      Törlés
  4. Lesz számodra egy képeslapom a nyár folyamán, de nem kérem el a címed, kíváncsi vagyok, megérkezik-e hozzád. Legyünk merészek.
    (Gyerekkoromban egy nagybátyám képeslapo küldött nekünk. A címünket nem tudta, nem az a típus, aki megjegyzi a címeket - csak a város nevét írta oda, és a dátumot az írnivalója végére. Ez éppen December 13. - ára esett. Mi pedig a December 13. utcában laktunk. Megkaptuk a képeslapot.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval- azt a kis sk festett postaládámat(amit egyszer meg is mutattam valami más apropó végett- az apropó nem lett olyan sikeres-, most viszont megvan az értelme:) ) meg-megkukkintom.És nagy merészen várom is...
      Kompenzálnak egyebeket ezek a sorok...üzenem hát, hogy biztos lélekbe találtak:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések