Kicsomagolni

felesleges úgy igazán. Az el nem használt ruhák mennek tovább szerdán. Amit meg használtunk, hát azokat ma kitettem egy kísérletnek, nevezetesen, hogy beválik-e "Mörfi" törvénye, mely szerint- Ha hetekig nem esik egy csepp eső sem,és minden és mindenki tikkad és vágyik a vízre,(rajtad kívül), akkor mosd ki napközben a kirándulásról hazahozott cuccokat, terítsd gondosan ki, majd amikor majdnem megszáradtak, menj el otthonról.(nem mellékesen vizesre izzadva magad a felújítás alatt korlátlan ideig félig-meddig lezárt utakon való haladáskor). És akkor a törvény tutira igazolódik: mire hazaérsz, a fű ugyan csak éppen felfrissülten tekintget újabb cseppek reményében a sötét égre, a te ruháid viszont éppen elkeserítően nyirkosak- vizesek-sőt...lucsognak..( ez persze túlzás, azért tényleg vizesek..)...REMÉLEM,holnap lesz 30 fok :), mert némely daraboknak vissza kell vándorolni a bőröndbe.

A Falusi parókia háza táján már megtekinthető a nagytiszteletű beszámolója, megelőzött vele, az utazás hivatalos verziójának bemutatása ott olvasható.

Nekem a személyesebb részek maradtak:
- hát nem csodálatos dolog ott folytatni a beszélgetést, ahol tavaly abbahagytuk, amikor ibrányi barátaink elutaztak tőlünk? Mindent ott találtam a parókián, ahol ezelőtt két évvel volt, egyszeriben megállt az idő, velünk volt- erős szálak ezek, és én nagyon örülök nekik.

- a ház ugyanolyan impozáns, mint volt, még ha látszanak is már rajta az évek. Olyan, amilyet minden papné szeretne...leszámítva a takarítás napjait,mert irdatlan magas, széles, nagy:)( Azért rend van, K. talpraesett háziasszony)

- Budapest: hát ez megér egy külön bejegyzést, egy normálisabb órában:)

- a gyermekek remekül egyeztek, örültek egymásnak. A két nagynak kifejezetten tetszett, hogy végre találtak társat, és nem kell a kicsikkel bíbelődniük. ( Bár ugye azt is szeretik:) ). A két kicsi meg ezáltal nyekereghetett időnként, amikor valóban nem foglalkoztak velük, márpedig  ők is közéjük kívánkoztak.

-igen, a kistáska célba ért , N. nem tudta, hogy utolsó percre lettem vele kész, mint egyébként mindennel, büszkén viselte, még a fővárosba is magával hozta:),  örültem neki


- ennyit enni három nap alatt...hát elképzelhetetlen, mit magunkba döntöttünk, még akkor is, ha ott  a zöldpaszuly  zöldbab, a drága vékonylaskás húslevest csigatésztával, legjobb esetben cérnametélttel készítik, az övéik megeszik belőle a répát, az enyémek a murokra rá sem néznek, és erdélyi habos almás piskótával kínálnak, amit csodálkozva nézünk, hiszen nem szoktuk sütni( de az internet receptkeresésre is jó)



- a búcsúzás pillanatai tortúraként hatottak, és borzasztó nehezemre esett uralkodnom magamon, de megtettem( a lányok tekergésekor állítólag igen elszaladt velem e téren a ló), nem sírtam, kifelé könnyekkel, csak a gombóc volt a torkomban, és elnézést kértem Krisztinától, amiért nem ölelgettem hosszasan. Akkor nem bírtam volna ki ...

- jövőre már itt találkozunk:), ha az Úr is úgy akarja.

Közben meg éppen átolvastam, mi széppel -jóval szolgáltok nekem, ti kedves blogírók...Jó nekem itt lenni. Tanulok. És remélem, lesz alkalmam még mesélni arról, hogy mi mindent.(Oly módon, hogy nektek is jó legyen itt lenni.)

A képek igencsak személyessé teszik a bejegyzést, ezzel találkozom még néhány helyen és hiányolom nagyon sokszor, de ez már csak ilyen- ezek és ilyenek vagyunk:)

Nagy a csomag-kicsi lányka
Az ibrányi parókia játszóterén a lányok
Nyári grimasz Anna módra
Nagy melegben nagy helyen
Boldog barátok
Fintorogni muszáj volt, nagyon sütött a nap- mégis az egyik kedvencem.
Mulatozós lányok
Altosok


Megjegyzések

  1. Örülök, hogy ilyen jól éreztétek magatokat. Az ilyen életre szóló barátságok rendkívül sokat érnek! Felbecsülhetetlen! És most irány a tenger? :-) Érezzétek nagyon jól magatokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, köszönjük, továbbra is reménykedünk, hogy épségben megjárjuk.( A lányok egészségére való tekintettel megyünk a tengerpartra, legalább télig kitart a hatása.)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések