A leányka érzi,

hogy van valami ebben a magyar dologban. Pedig nem is mondtam neki, hogy a kedves illatot általa sokan megérezték.

Határok átkelésekor nagyon éber. Kora reggel volt, 6 óra, kíváncsian figyelt, majd amikor Russén haladtunk végig,és a villanypóznák tele voltak lobogókkal dísz gyanánt, felcsendült a hangja: tudták, hogy jövünk, kitették a zászlót. Csak összekeverték a színeket. A zöldet a fehérrel fel kellene,hogy cseréljék, és persze döltsék fel az egészet...akkor helyes lenne.

Akkor nem fényképeztem, csak később a kéklő útszélét
Milyen őszinte a gyerek- úgy érzi, minden érte történik, az ő mivolta szerint. És milyen jó lehet ezt érzeni: hogy várnak, befogadnak, magyarnak ismernek....hozzágondolom mindezt ahhoz, amit ő egyszerűen észrevett.

Megjegyzések

  1. A gyerekek tökéletesen érzik, hogy mi az, ami fontos a számunkra...olyannyira, hogy nekik is széppé válik az, amiért a mi szívünk dobog. Így vagyunk ezzel mi is, Zalában még a fű is zöldebb" érzésünk támad abban a szent minutumban, ha átlépünk Zala megyébe...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések