Vasárnap volt

tegnap.
És szép volt. Napsütéses, külső, égi,belső, lelki.

S míg ilyen szép volt nekünk, míg azt hallottam, hogy senkiről sem szabad lemondani, hogy nem lehet valaki olyan rossz, hogy azt mondjuk, érte nem érdemes harcolni, imádkozni, míg tudom, Jónás még a tököt ( ricinust, bokrot...) is sajnálta, hogy nem szánna meg minket az Úr....

...mindaddig azon gondolkodtam (időm volt, itthon voltunk, kivételesen:), pihentünk, játsztunk, beszélgettünk), szóval azon gondolkodtam, hogy mennyire jól van a mai ember az Úristennel. Abszolút jó a viszony.
Mert mi mást jelentene, ha nem egy bizalmas viszonyt az, ahogyan az időt beosztja, az életet habzsolja az ember, miközben folyton valamire panaszkodik.( Tisztelet a kivételnek.)

 Helyzetkép:

 Harangszó. Néni beköszön, mielőtt bemenne, kedvesen elbeszélgetünk, kikísérem a kapuba, s
mielőtt elvenném a lányokat, hogy mi is mehessünk, elsuhan egy autó, utcabeli, strandos utasokkal...én csak utána nézek. Hát igen.

Próbálom elfogadni, és ilyenformán megközelíteni. Sokan vannak hát jóban az Úrral, tudják, megérti Ő, hogy most nem érnek rá. A jólét annyi mindennel kecsegtet- látni-enni-innivalókkal, hogy azokat most ki kell használni, aztán az ínségesebb napokban, akkor talán ....

A templom tele van, vasárnapról vasárnapra. Ez jó. De olyan jó lenne helyet keríteni azoknak, akik a világ bűvöletében élnek.

Én azt gondolom, hogy ha megállok, akkor jobban haladok majd tovább...

Igen, a korty bor és a falat kenyér ....


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések