Megér

egy bejegyzést a tény, hogy kezembe került a babanapló, és bizony, van benne hiányosság. Mentségemre szolgáljon, hogy a lányokkal töltött időt megéltem, nem leírtam...De ez sovány vigasz, biztosan vesznek el emlékek.

A lényeget tudom, azt nem lehet elfelejteni- és ez tömörül egy bizonyos felemelő érzésben, a tudatban....

Mostanában többet vagyunk végre itthon, együtt. Beszélgetünk. Még ez is hoz újdonságokat.

Fodrászkodunk,teleraknak csatokkal, fésülnek, igazgatnak,hosszasan, és azt mondja Rebeka:

Olyan szép vagy, olyan szép hajad, nagyon csini lettél, ... meg sem ismerlek...

( Elgondolkodtam- milyen is lehetek, mármint külsőleg:) )


Megjegyzések

  1. De aranyos!
    Én is úgy jártam, hogy hiányos lett a babanaplóm, és mai szememmel nézve nem is az igazán fontos dolgok kerültek bele, illetve csak részben. Mégis jó, hogy van: lehet töltekezni belőle. Nálunk születésnapokon vált hagyománnyá, hogy elővesszük és csemegézünk gyerekeink jópofa mondásaiból, akik mára felnőtté cseperedtek. :)
    Úgyhogy, érdemes minél több dolgot lejegyezni, miután megélted :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem. Azzal vigasztalom magam, hogy a fényképek pótolják, ami esetleg nem vésődik fába:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések