Megkérdeztem

közben magamtól, hogy ugyan normális az ilyen ember (ez én volnék), aki huszonnegyedmagával elindul a nagyvilágba, 11. alkalommal bibliatábort lebonyolítani...

Hogy normális-e, ez ügyben nem jutottam dűlőre, de minden nehézséget feltéve a mérleg egyik felére, a megéri szócskát meg a másikra, hát arra jutottam, hogy önmagunkat mi levetkőzni nem tudjuk, és amikor már mindenki csóválja körülöttünk a fejét, hogy minek, meg hogy ugyan már, mi akkor is fel kell , hogy kerekedjünk, mert a gyermekmunkának értelme van, szépsége van, mert a vérünkben van:)

S akkor dacolva a sporttáborok sokaságával, az anyagi válsággal, ami sajnos csak a hűséges vallásórások szüleit érinti( ők nagyjából sehová sem mennek a nyáron), dacolva a nagy családi nyaralásokkal, amiket épp erre a dátumra időzítettek, dacolva a vagány vagyok- nem megyek szindrómával....belevágtunk a táborba:) a legügyesebb gyermekkel, jókedvvel, szép idővel, Bibliával-mert mi valljuk,hogy a mi világunk közepe nem Tusványos.( Pillanatnyilag azon vagyok kiakadva, hogy ügyes kis fiataljaink milyen hirtelen fura felnőttekké válnak ilyen helyeken. Persze , joguk van hozzá, és a világ ezt diktálja....csak én nem hallom meg..)

És eltelt az első nap.S mivel a gyülekezeti jellegű , szakszerű beszámoló helye a Falusi parókia, ezért számomra csak az impressziók maradnak.

Az utolsó percig tartó izgalom, hogy minden gyerek:
-egészséges maradjon
- jól érezze magát
- találja meg magának a megfelelő méretű medencét:)
- ne maradjon étlen senki
- legyen szép idő
- tudjuk elvégezni a feladatainkat, amikre vállalkoztunk
- maradjunk ép ésszel MI ketten- hiszen  mégiscsak nagy kaland 5 napig ilyen népes családban élni, semmi más külső segítség nélkül....
.................................stb.

Szabályszerű volt ma minden: érkezés, szobák elosztása mindenki kedve szerint, otthoni kis kaja elfogyasztása, tábornyitó, téma megbeszélés, kötött foglalkozás napi téma szerint, strandolás-pénzköltés gyerekmódra, vacsora, fagyűjtés, remek tábortűz, dalolás, csengő csatakiáltás, tisztálkodás, esti mese, takarodó kicsiknek, bibliatanulmány nagyoknak...és azt hiszem, nemsokára ébrednek:)

Szabálytól való eltérés is volt: 2003-ban voltunk ily módon  magunkra, hogy konyhától ebédlőig, sétától kézimunkáig, énektől drámajátékig, avagy minden kettőnkig múlik. Azóta nem kellett éjfélkor mosogatnom, konyhát feltörölnöm....igen,fárasztó volt, de örömmel tettem, hiányzik A., aki mindig segített- de talán neki is járt egy szabad év.

Nyugtával dicsérem a napot, hálás vagyok minden öröméért, minden mosolyért...csakazértis jól fog telni, és ha élünk, jövőre Bözödre megyünk:)

Lássuk, mit hoz az új nap.....:)

Megjegyzések

  1. Olyan jó, hogy még vannak NORMÁLIS emberek, mert ezek Az élmények örökre emlékükbe vésődnek azoknak a gyerekeknek! Tudom nehéz és fárasztó, de kitartás...nincs olyan sok már hátra!!! D:)) várjuk a fejleményeket...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon jól esik a biztatás. A lényegesebb dolgokról otthon( bár ha arra gondolok,hogy a tenger még feldolgozatlan, nem tudom, hogyan is ígérhetem meg magamnak, hogy megörökítem tábori élményeinket. )

      Törlés
  2. Nahát! Ez igen! Olyan jó, ha ilyesmiről hallok, olvasok,... hogy vannak még ilyen lelkes emberek.
    Igaza van Flórának, az ilyen gyerekkori élmények nem felejtődnek, a kihívások megoldása meg Téged/Titeket erősít. Mindenki gazdagodik általa.
    Sok erőt Nektek és jókedvű táborozást kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, mindeddig megvolt. Arról, hogy milyen a tábor, facebook oldalunkon van képes beszámoló. De igyekszem én is majd otthonról napirendre térni:)

      Törlés
  3. Megnyugodtam. Szóval nem csak én hurcolok gyerekeket cserkésztáborba már akárhányadik éve szabadságomat,pénzemet, időmet, energiámat belefektetve, s hulla fáradtan érve haza a "nyaralásból".
    Idén nagy boldogságom volt, hogy az egyik kisfiú mindenféle unszolás, vagy rábeszélés, vagy bármi nélkül döntött az Úr Jézus mellett. (Anyukája nem hívő)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, megnyugodhatunk....hogy vagyunk, akiknek számítanak az effajta dolgok. Utólag belegondolva, lehet, hogy félrefogalmaztam...távolról sem akartam azt sugallni, hogy senki más, csak mi...Sajnos viszont , hogy a közvetlen környezetünkben egyre kevesebben.Ezért az időnkénti elbizonytalanodás.
      Különben nekünk azért fontosak ezek a dolgok, mert cserkészként nőttünk fel, végigtáboroztuk egyikünk ifjú, másikunk gyermekkorát, és ennek (is ) köszönhetjük mai énünket, sőt egymást is:)
      Jó munkát!
      (Benéztem a blogra, de nem találtam, regisztrációs lehetőséget, nem tudtam mit kezdeni magammal)

      Törlés
  4. Kedves Júlia!
    Nagyon megindítottak soraid! Amúgyis figyelemmel kísértem a táborotokat, mert hasonló gondolatok-kérdések fogalmazódtak meg bennem is: mi késztet titeket arra, hogy ekkora FELELŐSSÉGET vállaljatok magatokra? Mert ugye, a láz vagy hasmenés, hányás (bocs') jön magától, arról nem tehettek, de mi van, ha Isten őrizz, egy gyerek nem tud olyan jól úszni...? És nem lehettek ott mindegyik mögött! De végül megmagyaráztam magamnak: hát pontosan az késztet titeket rá, ami engem, illetve az igazgatónőmet és egy-két kollégámat, hogy ÓVODÁS gyerekeket vigyünk hegyi táborba. Gondolhatod, hogy nekünk sem a pihenésről szólt a tábor!:)
    Jaj, és még valami: a blogom nyitva.:) Most sietek nagyon, mert anyósom vár, csak annyit tudok írni, hogy igazad van a nyilvános felvállalást illetően. :)
    Edith

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy miként találtál ide, azt már meg sem kérdezem, hiszen oly közel lakunk egymáshoz:)
      A lényeg, hogy mi, akik ugyanazon elveket valljuk, pl gyermeknevelés terén, látod egyet értünk, közös célokért küzdünk.
      Örülök, hogy itt jártál, tedd ezt még, ha kedvedre valót találsz. ( MÁr oly sokszor mondtam Rnek, hogy nem küldtél meghívót, már restellem is kérni, így most örömmel olvasom, hogy szükségtelen is. )
      Szép nyári napokat nektek:)

      Törlés
  5. Júlia, megmondom őszintén, hogy nem most olvaslak először. Már többször jártam erre, és a lelkiismeretem hangja mindannyiszor megszólalt mondván: ez így nem tisztességes!!! De állandóan viaskodtam magammal, hogy nyissak-e újra vagy sem. Meghívót csak alig néhány egészen közeli valakinek küldtem, úgyhogy mostanában inkább csak magamnak írtam a blogot. Már amikor írtam, mert nagy kihagyások is vannak benne...
    És mivel töprengéseim egyáltalán nem vittek előre, egyszercsak múlt héten, hirtelen felindulásból, ismét láthatóvá tettem. Hogy így marad-e, vagy majd egyszer megint "olyanom lesz", hogy bezárom, nem tudom. De ígérem, ha úgy is lenne, most már küldenék neked meghívót!:) Köszönöm szépen!:)
    Remélem, most már meggyógyultatok maradéktalanul!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isten hozott!
      Én meg továbbra is érdeklődéssel követlek, visszanézegetem, ami kimaradt...és ami ránk is tartozik. De teljesen megértlek, van úgy, hogy - Eddig, s ne tovább!...néha kusza az élet. S amint kibogozgatjuk, újra lesz kedvünk embert látni:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések