Mi a jó ajándék?

Valahányszor születésnapra készülünk, mindig ezen töprengek, és sikerül rendesen mellé is fognom, pedig olyan szeretettel ajándékozok, hogy csoda.:)
Valami bajom mindig van: az ünnepeltnek mindene meg van, semmire nincs szüksége...vagy amire igen, az pénzen meg nem vásárolható, az ünnepeltnek nincs általam ismert hobbija, ilyen téren nem tudok elindulni, az ünnepeltnek valami drága dologra lenne szüksége, azt nem tudom megengedni magamnak....stb...
S még mielőtt belegondolnék, hogy  a héten három , számunkra nagyon kedves személy egymás utáni napokon ünnepli születésnapját....most csak éppen azt jegyzem le, hogy a lányokat próbálom arra nevelni, ami számomra értékes és fontos, nevezetesen, hogy a kézzel készített figyelmesség, a szeretet tükrözése és hordozása mindennél többet ér. Hogy nem az anyagi vetület, hanem a benne rejlő lélek  a fontos. És az, hogy egyáltalán egymásra odafigyelünk, egymást köszöntjük. ( Az megint már kérdés, hogy az, aki kapja, örül-e ennek...) Anna igen sűrűn megy szülinapozni, és akkor a valami mellé készítünk rajzot, képeslapot, apróságokat ( általában:)). Azt gondolom, hogy egyszerűségre tanítani őket jó dolog....

Egy rajz, amin nagy odaadással dolgozott, aztán felragasztottuk egy kemény kartonra, és kész a kis falikép...Ezt legutóbb vitte, szombaton.
Adni és kapni meg kell tanulni. Ehhez pedig egymást meg kell ismerni. Az egymás ismeretében az is benne van, hogy tudom, bármit vigyek, félreteszi, bele sem néz, és ez nekem fáj...az egymás ismeretében benne van az is, hogy egy csokor virág mindennél többet jelent neki,....., és az egymás ismeretében benne van az is, tudom, szeretettel adom és fogadja, és az idők múlásával is kedvesen emlékszik vissza éppen erre az alkalomra.

S mindezek mellett legalább olyan érdekes az is, hogy kiket és milyen alkalmakkor köszöntünk fel...de ez már más téma:)

Megjegyzések

  1. Ez megint egy jó téma!...és aktuális is nekem, ugyanis egy hozzám nagyon közelálló valaki születésnapjára készülök és irtó bajban vagyok.

    Adni és kapni meg kell tanulni, mint írod. Ez nagy igazság. Ha jó mintát látnak a gyerekek, az a legjobb módszer, akkor biztosan megtanulják, beléjük ivódik :)

    VálaszTörlés
  2. Épp én is ezt szerettem volna írni, hogy jó téma... :-))
    Én a legjobban könyvet szeretek ajándékozni, és kapni is nagyon szeretek könyvet, bár ez utóbbira sajnos elég kevés alkalom van/volt... :-) Ha a gyerekek szülinapi buliba mennek, és a meghívó közelebb áll hozzánk, akkor a szülővel előre leegyeztetett könyvet kap, ha meg nem olyan közeli barát, akkor valami apróságot. Bár én is gondban szoktam lenni ilyenkor, hogy mit vegyünk. Nálunk a gyerekek más gyerekeknek nem készítenek, szerintem egy gyerek nem úgy örül neki, de pl. karácsonykor minden felnőttnek külön készítünk magunk valamit. Nagy örömmel és kicsit kevesebb tehetséggel. :-)
    Nekünk is van olyan rokonunk, akinek nem tudnék már mit adni, mert tényleg mindene megvan, ilyenkor jön, hogy a gyerekek rajzolnak, vagy együtt készítünk valamit.

    VálaszTörlés
  3. Hmmm, hmm, hmmm. (Ezt most csak azért írtam, hogy ne írjam én is, hogy jó téma.:))

    Ez olyan összetett dolog, hogy amíg bele nem gondolunk mélyebben, egyszerűen elsiklunk fölötte. Pedig mindanniyan szembesülünk, sőt küszködünk vele.
    Nagyon sokat számít, hogy ilyen téren ki mit hoz otthonról. Nálunk pl. nem volt szokás sosem a nagy ajándékozás. Valahoyg úgy volt, hogy: szükségem volt csizmára, nagykabátra, hát jött a karácsony, és megkaptam "ajándékba". Kellett szandál, megkaptam szülinapra. Mindig bántott a dolog, s mikor egyszer már elég nagy voltam, meg is mondtam édesanyámnak: de mi lenne, ha ezt az akármit most eldugtad volna, és előveszed akkor, amikor a szülinapom van. Vagy vegyél egy csészét, egy zsebkendőt, egy bármilyen apróságot, de tudjam, azt azért vetted, mert most éppen a szülinapom van.
    A férjem családjában már másképp volt. Mondjuk oda is eleinte muszájból szivárgott be. Ott bármiylen ünnepre ajándékot volt szokás venni. És lassan odajutottunk, hogy már fogalmunk sem volt, kinek mit vegyünk. És akkor hol tartunk? Mindenki pénzt kap, oszt' vesz, ami kellene, jólesik, mindegy. Azaz magyarán, amolyan cigánykasszaszerűen működik a dolog: most én kapok egy összeget, most sógornőm, most az egyik, majd a másik gyerekem. Nem mondom, hogy ez rossz, mert így valójában nem lehet melléfogni, de mégsem ugyanaz az érzés, mint amikor az illető kibontja az ajándékot, és tele van szüszpansszal az egész. (Azért igyekszünk, hogy a láynok ajándékot is kapjanak, a húgomék pl. mindig megveszik nekik azt, illetve karácsonykor mindig előre megveszem az ajándékot a kapott pénzből, hogy nehogy már borítékot tegyek a fa alá!)

    A lányok nálunk is állandóan rajzolnak ajándékba. Igaz, nem mindenki kap, csak akiről tudjuk, hogy értékeli. Illetve ők is sokszor kapnak saját készítésű dolgokat. Igenis, tanuljanak meg örülni a csecsebecséknek is!

    Idegen gyerekkel más a helyzet. Bevallom, mostanában nem szoktam könyveket venni. Túl drágák ahhoz, hogy esetleg ne értékeljék, és azt mondják majd: hát, "csak" egy könyvet hozott. Én most arra mentem rá: valamilyen ruhadarab + valamiylen játék. Könyvet csak annyk veszek, akiről biztosan tudom, hoyg könyvbolond. Szülőkkel együtt.:)

    VálaszTörlés
  4. Ha megnézzük, az ajándék szó 263-szor szerepel a Bibliában, de "mi a jó ajándék" Júlia szavaival élve.
    Kit gazdagít az ajándék? amelyben átélhetjük, hogy az ajándék lényege nem más, mint a szeretet! A szeretet, ami nem más, mint cselekvés! Ha pénzt adok ajándékba, olyan, mintha tizedet adnék.

    Adni, ajándékot készíteni mindig is nagyon szerettem, de az elfogadással bajaim voltak, sőt nehezemre esett, kínos volt, szenvedtem tőle. Talán ezért is örvendeztem annak az ötletnek, hogy családon belül csak a gyerekek kapnak koruknak megfelelő ajándékokat, bármilyen picike is az a valami- de az soha nem használati tárgy, vagy ruhanemű. A felnőttek pedig jelképesen a kedvenc virágot, italt, bonbont és hozzá a gyerekek nagy izgalommal fabrikált, ragasztott alkotásait, amelyekből kitűnt, hogy ők sokkal jobban ismerik a felnőtteket, mint ők saját magukat. Így az együttlét és egymásra figyelés öröme válhatott igazi ajándékká, ünneppé.

    Még valami, az Apostolok cselekedeteiben (20,35) Pál apostol így idézi Jézus szavait: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni."

    Szeretettel: Saci/Sári mama

    VálaszTörlés
  5. Olyan öröm olvasni mások tapasztalatait is :) Mondom én, hogy jó téma :)

    VálaszTörlés
  6. Ajándék itt ez az egész beszélgetés..jó ajándék nekem. Én szeretek kapni, tudok is, mindennek tiszta , gyermeki őszinteséggel örülök, soha nem gondoltam volna, hogy éppen azt magamnak megvegyem- szóval, örülök, hogy kicsit boncolgattuk a dolgot.( Közben lejárt a három szülinap, nem mondom, hogy telitalálat ajándékokkal, de a negyedik nap, az tökéletes volt- akicsi címzett nagyon örült neki:) )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések