Semmiben

sem vagyok jó, s mindezt felsorolni sem tudnám- részben mert annyira személyes, hogy eszembe jut, tk. itt egy személytelen világban vagyok, ahol mindenki olyannak látja és láttatja  magát, amilyennek akarja ( vagy amilyen valójában), részben meg azért, mert ugyan kit érdekelne egy vadidegen mélázása azon, hogy amit csinál, az sosem lesz tökéletes- bár mások szemében legalább annyira jó, mint a sajátjában rossz-, aztán míg ezen gondolkodom, szembenézek azzal a havasi virággal, amivel tegnap este találkoztam, valahol 1000 méter felett, és azt gondolom, jól van ez így.




Megjegyzések

  1. Miért akarunk másoknak megfelelni? Önmagunknak kell tökéletesnek lennünk, ezen gondolkodtam én is. Hogy még a család sem elég ok arra, hogy kibújva önmagunkból színészkedve éljünk egy életet.

    VálaszTörlés
  2. Semmiben sem, és mindenben jók vagyunk! Mindenki magához képest, nem másoknak kell megfelelni. Hű de bölcs vagyok, azért erre én is csak pár éve jöttem rá.:-) És amig ilyen havasi virágok nyílnak, addig "jól van ez így".:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is "jól van ez így"....azzal csak saját magunkat csapjuk be, ha színészkedünk és "ál"-életet élünk...fel kell vállalnuk emberi gyöngeségünket... és "ÍGY VAN EZ JÓL"

      Törlés
  3. Nos, kezdem azzal, hogy egészen biztosan nem igaz az, hogy semmiben nem vagy jó. Esetleg nem vagy mindenben kiváló... Senki sem az.
    És szerintem néha nehezebb önmagunknak megfelelni, mint másoknak. Mert másoknak inkább elég a jó, csak mi hajkurásszuk szüntelenül a tökéleteset, a kiválót.
    Miközben ezeket írom, persze kuncogok, mert akár magamnak is írhatnám mindezeket, és kiválóan tudom ontani magamból a közhelyeket, ha nem rólam van szó éppen...
    Ami meg a blogvilágot illeti, szerintem - legalábbis ezt tapasztalom - többen vannak azok, akik úgy láttatják magukat, amilyenek ténylegesen. És nem hazudnak sem maguknak, sem a külvilágnak. Mert annak meg mi értelme lenne? Valamiféle önámító önigazolás? Az már persze más kérdés, hogy mások, ismerősök tényleg olyannak látnak-e, mint amilyennek mi látjuk magunkat, és amit kommunikálunk magunkról a blogjainkban.

    VálaszTörlés
  4. Életünk végéig színészkedni nem lehet, egyszer úgyis kiderül...Blogírásban is kiderül!:-)
    Alkalmazkodni, mások igényeit is tiszteletben tartani, olykor engedni is kell, de ez remélem nem egyenlő az örökös megfelelni vágyással.
    Jó írás, tetszik.

    VálaszTörlés
  5. Egyetértek minden soroddal. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések