Napindító

kávéról akartam írni, mert olyan jó biztatást találtam, meg még arról, hogy eljutottam arra a szintre, hogy ha már nem kávézom, legalább elmondom magamnak reggel a tükörbe nézve, hogy hála, hogy itt e csöndes reggel, amit mind egészségben értünk meg, és mosolygok hozzá egyet, aztán hozzáolvastam még valamit, s mire azon vettem észre magam, hogy beszélgetek Ágnessel, egyelőre egyoldalúan:),( csak addig, amíg gépközelebe kerül:) ) megtoldom hát a kávé történetét azzal a szöveggel, amit neki feleltem:

Nekem nagy kérdésem, hogyan legyen az új barátságokkal. Mert fennhangon állítom, hogy a gyerekkoriakat semmi sem cserélheti fel, akit gyökerétől ismersz, azzal valahogyan másképpen vagy....Aztán ezek a szálak lazulnak, mert ilyen az élet.Múzeum- hogy ja, volt nekem egy ilyen barátnőm...
És jönnek új ismeretségek, amikbe foggal -körömmel kapaszkodunk, remélve, hogy minden eddig kimaradt élményt pótolnak. És pótolnak némelyeket, hoznak újakat, s ahogy az idő telik, és már többet voltunk felnőttek, mint gyerekek- bár ez nálam még nem áll fenn:))-, rá kell jönnöm, egyre jobban megismerek embereket, egyre többet tudok meg róluk, és ezáltal mind közelebb és közelebb, vagy éppen végtelenül távolra kerülök tőlük.


Végső soron csak az lenne fontos, hogy jól ismerjem az embert, hogy azokat a szálakat erősítsem, amelyek hármasok....


Ez itt a kezdet és  a vég...egy szálon

Megjegyzések

  1. Ugyanigy vagyok. Jönnek, megismerem, megszeretem őket. Aztán elmaradnak, és én azt hiszem valamit rosszul csináltam. Nem merek jönni, nem merek menni,hogy ne legyek teher.
    Lehet, hogy mások is ezt gondolják rólam, ők is hisznek valamit, és lasan elmaradunk...Ok sincs igazán.(?)
    Azt hiszem mégis próbálkozni kell!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hol a határ? Meddig kell próbálkozni? Mert én borzasztóan félek az elutasítástól. A minap is féltem a választól:), aztán megnyugodtam...de mi van, ha más nem veszi ilyen pozitívan a dolgokat?

      Törlés
  2. Ha történik egy ilyen "végtelenül távolra kerülünk" eset...akkor nagyon nehéz túl közel akarni kerülni bármikor is valaha valakihez.
    A gyermekkori barátságok...nem szakadnak meg, nem erről van szó, csak én másképp változom, ő másképp változik, nekem nem sikerült megőriznem őket.
    Azt hiszem, boldog vagyok most így, ahogy, óvatos nyitottsággal élve az életet, de az fontos, hogy nyitottsággal. Sose lehet tudni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy a végtelen nagyon szélsőséges. Ilyen vagyok...általában nem is szeretem ezt a dolgot.
      És abban is van valami, hogy akarok-e egyáltalán túl közel kerülni valakihez...

      Örülök, hogy van, akihez nagyon közel vagyok, én is jól vagyok így...és nagyon jó lenne, ha az emberi kapcsolatok megnevezésére valami jó szót kitalálnának, akár a barátság helyett is- valamit, friss definícióval, hogy egy kicsit kategorizálhassak:)vagy bár ne nevezzek barátnak azt,aki egyáltalán nem érzi ezt viszont, vagy másként éli meg a helyzetet.

      Mint például a blogírás során született ....szálakra(nem találtam jobb kifejezést.)

      Törlés
  3. lasan= lassan!:-)

    Blogos kapcsolatokról is írtam fent!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Blogos kapcsolatok...az igaziak nem maradnak el, az értelmesek.

      Törlés
  4. Engem is ezek foglalkoztatnak mostanában. Hiányzik, de nem tudok tenni ellene, távolság idő..reménytelenség, csalódás,a nem akarlak-tól.:-(

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, tudod, hogy mit!:-)))

    VálaszTörlés
  6. Engem is régóta foglalkoztat ez a téma....A gyerekkori barátságok nálam eltüntek.:( Nagy bánat ez nekem.Azt hiszem,hogy négy nagyon közeli barátnőm volt gyerekkoromtól és félek,hogy valamit nem jól csináltam...de reálisan áttekintve-remélem-az okok a következők: 1.bár hármas kötél volt mindegyik,mégis: megszakadt, mert nem is lakunk közel, és fontos dolgokról másképpen gondolkodunk most már.
    2. a másik átpártolt a nővéremhez úgy 10 éve.Ez nagyon fáj, gyerekes dolog részemről?.Közel lakunk pedig ,gyerekkorunkban sülve -fölve együtt voltunk.
    3.évente találkoztunk, leveleztünk, ő kikerült egy kis időre külföldre és bár én kerestem mindig, ő nem viszonozta.Még most sem.Ez is fáj.Valószínüleg nekem fontosabb volt,mint neki.
    Majd,ha eszembejut valami,még megírom, a betegség letompítja a gondolkodásomat, de ide most kellett reagáljak.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az átpártolás- az egy borzasztó dolog...engem fel is háborít.
      Gyógyulást kívánok! Ez nagyon fontos.
      Jönnek jó kapcsolatok, amik pótolnak:)

      Törlés
  7. Nekem van akivel néha hónapokig, esetleg évekig nem találkozunk, de ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Ez nagyon jó! Másik barátnőm hármas nagymama lett,még telefonon sem találom sokszor. Nagyon hiányzik. S egy mély barátság, miért maradt abba, ki volt a makacs, a meg nem értő? Mit nem beszéltünk ki és meg?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ott folytatjuk..ezt én is tapasztaltam épp a nyáron.
      Az abbamaradást is, a makacsságért, a ki nem beszélésért.

      Így tanul az ember, s vannak dolgok, amiket nem nagyon lehet visszafordítani.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések