A halom

Felgyűl a vasalnivaló, mint lelkedben a szomorúság. A kosár tele, már borul is a felesleg, s rászánod magad, hogy legalább a holnapra szükségeset kivasalod. Van tartalék a szekrényben más darab, lelked is erős, kapaszkodik, s ügyet sem vet a halomra, mégis az első, ropogós -frissen vasalt darab hozza maga után a többit, s szép lassan könnyebb a lelked a letett bánattól.
Ürül a kosár, derül az ég.
Mosolyogsz.

Megjegyzések

  1. Költö vagy,mondtam én már azt hiszem.A vasalásról így írni...fantasztikus!

    VálaszTörlés
  2. A vasalni valókat szerintem majd mindenki gyűjtögeti, ameddig ki nem borul a szekrényből, ruháskosárból.

    Jó is lenne, ha minden bánatot le lehetne tenni így, amilyen szépen leírtad... akkor mindig vasalnék, ha bánatom van.

    Azt kívánom, hogy soha ne legyen bánatod!

    VálaszTörlés
  3. Nálunk tegnap este ürült ki... :)

    VálaszTörlés
  4. Halogatom a vasalást, de rövid időn belül nekiugrok csak azért is!:-)

    VálaszTörlés
  5. Nem ugrottam neki, váratlan vendégem jött!Most kezdem csak el.:-)

    VálaszTörlés
  6. Tegnap nálunk is kiürült, de ma harmadáig teli lett ismét (pedig jó nagy az a kosár) :)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Julia!:)

    Olvastalak, olvastam minden hozzaszolasod, fogok valaszolni, csak sietosen nem szeretnek, de fogok.

    Nagyon szep a bejegyzesed!:)

    VálaszTörlés
  8. ...mint lelkedben a szomorúság...lelked is erős, kapaszkodik... Annyira szeretem olvasni gondolataidat.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Mindkilenc!

    Ennyi telik most tőlem: ürül-telik, ruha és bánat és öröm, felváltva és párhuzamosan, mikor hogy sikerül.

    De ha nem látszik a jó szándék , minden értelmetlen.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések