Csak akkor tudod,

milyen az élet az elsős gyerekkel, ha az a gyerek a tiéd- nagy életbölcsesség, nem is boncolgatom konyhanyelven összehordott további okosságokkal.
Tény viszont, hogy érdemes lenne megörökíteni ennek az iskolás világnak sok-sok  eseményét. Olyan sokszínű, hogy regényt lehetne írni. De ha nem is regényt, arra gondolok, hogy majd a nyári vakációban, amikor már a füzetek és könyvek sarkain nem lesz szamárfülnek szabad hely megmaradva, visszaolvashatnám- és akkor a következő elsőssel már hatékonyabb lehetnék.:)

Lesz szóval a családi krónika kedvéért komolyabb bejegyzés is, most csak ennyire telik véges erőmből:

A tanfelszerelés egy része- amit ő maga nehezebben jegyzett meg, nénjét éppen arra tanította. És azóta már nem is felejti el.


Amikor ő taníthat minket, felnőtteket, megvillogtatja tudását, nagyon jókedvre derül, látja értelmét a munkának. Itt ő volt éppen a tanítónéni és M-t tanította az aktuális román leckére. S noha nem feltételezem senkiről, hogy nem értené meg, azért egy kis magyarázat a szavakhoz: kb annyit tesz, mintha azt írta volna : féjszbuk:)))

Megjegyzések

  1. Igen, valóban akkor tudhatja és értheti meg bárki, mit jelent az elsős és egyáltalán az iskolás gyermek, amikor ő maga éli, tapasztalja azt meg.Akkor kap valójában választ ama kérdéseire és csodálkozó gondolataira, az elfoglaltságot és egészen megváltozott életvitelt illetően, melyekre régebben rácsodálkozott a mások életében, amikor e körbe ő maga is bekerül....Azt azonban, mi , akik élünk már ebben, :)mindennél jobban tudjuk,h. minden nehézsége és áldozatai ellenére egy megismételhetetlenül csodás világot élünk...Úgyhogy hajrá , sok erőt és kitartást nekünk, nekik !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolkodom, hogy talán túlságosan rácsodálkoztam volna tavaly arra, hogy mennyire foglaltak vagytok....? vagy csak általánosságban mondod a mások életére való rácsodálkozást?
      Különben meg valóban érdekes világ ez...és minden attól függ, ki hogyan éli meg :)

      Törlés
  2. De drága!:):):):)
    Krisztám is kérdezte egyszer, hogy miért kell iskolába mennie? Mondom, hogy megtanuljon írni és olvasni, majd hogy sok-sok mindent megtudjon a világról. Mire ő felnevet: De anyuka, én már tudok olvasni és írni!!!! Nos, ekkor szembesült először azzal, hogy vannak írott betűk is, és nagyon rácsodálkozott az írott betűs szóra. Azt mondta: Na, ezt tényleg nem tudom.:)

    És bizony, amíg nincs benne valaki valamiben, addig nem tudhatja, hogy mit jelent az a valami. Látom gyermektelen kolléganőimen - bár korántsem ítélem el őket -, hogy néha nem képesek megérteni, hogy a szülők nem feltétlenül rosszindulatból jönnek később a gyerekek után. Pedig megtehetné, mondják, mert "csak" otthon ül, a kicsivel. Igenám, de a kicsinek lehet éppen ennie kell, vagy soron kívül bakakál, netán még nem kelt fel a déli-délutáni alvásból, és az anyuka nem indulhat el korábban. De majd megtanulják-tapasztalják ők is.:) Igaz, van olyan szülő is, aki megtehetné nyugodtan, hoyg korábban jöjjön a gyerek után, mégis 5 előtt 2 perccel vágódik be az ajtón. S lehet, hoyg magyarázatként hozzáfűzi: jaj, már rég itt vagyok, csak lent beszélgettem.....
    Summa summarum: mi is tanuljuk az iskolás létet. Mármint mi, az anyukákra gondoltam. Mert az első hetekben néha én is elszégyelltem magam, hoyg jaj, nem néztem át mindent, jaj, a délutáni programot nem Kriszta igényei szerint állítottam össze, netán összegabalyodtam a napokban, és fél 12 helett fél 1-re készültem a lányom után....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)
      Mennyi sztori...
      A téma meg, hogy gyerekes-gyerektelen, munkás-otthonélő közti különbségek,kimeríthetetlen- ez biztos. Jó olvasni, hogy ezerféle gyerekkel van nektek is dolgotok,hogy a szülőkről ne is beszéljünk:)- ha megosztod a tapasztalatokat, tanulok belőle.
      Jó munkát!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések