Hogy mire emlékszem

egy-egy eseményről , az nagyon relatív.

A vasárnapi születésnapozásról már akkor tudtam, mi fog megmaradni, amikor messziről meglátott T., szaladt elénk, ölelte  a lányokat, fülig ért a szája, emelte Rebekát, és izgatottan hívta a lányokat, szaladjanak már íjászkodni...és egyáltalán mindenfelé a játszótérre.

Tiszta szívéből örült nekünk.Erre fogok emlékezni.

Meg arra is, hogy hihetetlenül sokan voltak a piknik-zónában, sok-sok mosolygós család , még több gyerek, játék, sport, semmi rendbontás, hömpölygő tömeg az állatkertben, ragyogó napsütés, meleg, nyári meleg, jókedv, jó beszélgetés...Képesek voltunk az egész délutánt kint tölteni...

T. megérdemelte, hogy szép napja legyen, ő az egyik fiú keresztgyermekünk, és örömével ránk koppintott: gyakrabban oda kellene figyelni, időt szentelni. Szembenéztem kicsit magammal.








Igen-és a göndör haj eredete:)

Megjegyzések

  1. Eseménydús, szép nap! Sok, sok ilyet...:-)

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó látni, ha örülnek nekünk, akkor mi is azt adjuk, ha csak nem mi indítunk azzal. És milyen szép szemek is...
    Egyébként is együtt lenni jó!

    VálaszTörlés
  3. Igen...mindig történik valami. Mostanában valami jó.
    Rendesen attól félek, hogy jön a rossz, lopakodik...

    Örültünk, örömmel mentünk, de valahogy én azt ritkán érzem, hogy ennyire őszintén várnak, örülnek nekem...vagy nem is nekem? :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések