Olvasok

egyszerű, hétköznapi valóságot és világmegváltó ötleteket, okosságokat,
látok sűrűn erőltetett kreatív ötleteket és igen jól használható épkézláb variációkat,
tapasztalom mások mély fájdalmát és határtalan örömét,
végtelenül képzelgek és elmerengek emberek életén,
borzongok a túlnyájaskodáson és még jobban a durva beszólásoktól,
mosolygok jóízűen, amikor figyelem, ahogy van, aki elhiszi, ő legjobban tudja, mi a nyerő,
csodálom a szorgalmat, a tehetséget, ami sokszor elém tárul,
kérdezem, ki lehetne az, aki azt a kávét bevigye,
és sokszor keresem a párhuzamot mindazzal, amit a mindennapok kínálnak....

Néha a párhuzamok összefutnak....

Rendben van, hogy az ember élete az övé....az övéié...a családé.....a barátaié is....néhány bizalmas ismeretlené....akárkié....bárkié....vagy éppen mindenkié.

Elvégre az övé...azt tesz vele, amit jónak lát. Neki kell majd elszámolnia.

A billentyűt mindenki maga üti le :)
Ahogy akarja.

Egyébként is- kinek hiányoznék??? :)( Költői kérdés!!!)

Megjegyzések

  1. Költői vagy nem: sokaknak.
    (Küldtem valami apróságot, talán megérkezett, talán nem, de azért figyeld azt a szép postaládát...)
    (A kávét beviszem én magamnak, mert annak az egyetlen valakinek, akinek jó lenne, ha eszébe jutna, sose jut eszébe, és tovább is alszik, mint én.:)

    VálaszTörlés
  2. Sokfélék vagyunk: nyitottak, rejtőzködők, vidámak, szomorúak, empatikusak stb. Ilyenek az írásaink is. Néha az is jó, ha az ember le- és kiírhatja magából. Abba ne hagyd! Hiányoznál!

    VálaszTörlés
  3. Mindenki ad magából, amit és ahogy tud, és mi azt fogadjuk el, azzal azonosulunk igazán, amilyenek mi is vagyunk.
    Ha megerősítést vársz, akkor én is azt mondom, hogy folytasd, de átestem én is már azon a dilemmán, hogy abbahagyom vagy sem.Megértem, ha más is eljut ide, akár többször is.
    Végül én nem tudtam megtenni, mert még nem jött el az ideje.Azon múlik tulajdonképpen, hogy te mit akarsz, és ezt te tudod!
    Ha tényleg be akarod fejezni, akkor ne tántorítson el semmi. De én ezt nem hiszem most, csak biztatást vársz.
    Részemről megy a biztatás!:-)))

    VálaszTörlés
  4. http://www.youtube.com/watch?v=S5ONLhfef3c Kávé kész! :)

    VálaszTörlés
  5. Én nem vagyok költő, de nekem nagyon hiányoznál. Hiányoznának ezek a szépen leírt mondatok, amik mindig elgondolkodtattnak.:-)

    VálaszTörlés
  6. Hiányoznál a mindennapjaimból nekem és még sok mindenki másnak...ha nem is írok minden bejegyzésedhez, de némán ott vagyok és elolvasom őket...ha tényleg az kell akkor részemről is csak bíztatni tudlak:)

    Üdv.
    Piroska

    VálaszTörlés
  7. Ajaj...nagyon késői óra volt az, amikor ennyire zavarosan fogalmaztam. Tk csak felelni akartam egy-két olvasott dologra:)
    Dehogy akarok én abbahagyni- nem is tehetném, hiszen csak azért kezdtem el, mert jó dolgokat olvastam(többnyire:) ), és azokra akartam reagálni. Hát ez így is van, reagálgatok a jó dolgokra, ami meg nem tetszik...az marad az én dolgom:)

    Köszönöm a váratlanul jött biztatást.
    Amennyiben van , mire feleljek, megteszem továbbra is....:)

    VálaszTörlés
  8. Az elszámolás életünk során mindig újra és újra felbukkan. Egyszer csak jön az érzés, hogy "el kell számolnom mindennel", és ilyenkor egy csomóan bepánikolnak. Azok is, akik "csak" maguk előtt felelnek. Én hiszem azt, hogy minden cselekedetem, gondolatom (és így aztán az írásaim is) azért vannak, mert abban a helyzetben úgy kell tennem, gondolnom (írnom). Nincs félnivalóm az elszámolástól sem, még akkor sem, ha esetleg holnap Isten rendelése szerint oda kell állnom, és számot kell adnom mindenről, amit eddig tettem, és mondtam. Talán emiatt vagyok én olyan, aki nem átall minden örömét és minden nyomorúságát megosztani. :) Hogy nem félek attól, mi vár rám... :)
    Szerencsére jó sokan nem félnek. És szerencsére, azok, akik kicsit félnek is, néha megengedik, hogy bepillantsunk hozzájuk is. Azt pedig sosem adom fel, hogy hiszek abban, egyszer mindenki eljut oda, hogy nem lesz félelem. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések