Aki a vakációt kitalálta,

felettébb értelmes volt.
Ilyenkor aztán igazán megjön az ember kedve. Még az iskolához, munkához is:)

Egy utolsó iskolai hétvége és két vakációs hétköznap többet mondott nekünk arról, hogy Anna mit gondol az iskoláról, mint az elmúlt hetek együttvéve. És de jó!

Vasárnap este ki hitt volna füleinek, amikor a számára már-már fergetegessé kerekedett keresztelői mulatság után ( értem ezalatt, hogy kedves barátaival találkozott a vendéglőben, és önfeledten játszhatott ), szóval abban az esti órában ő éppen matematika házit akar írni. Hát ...rábíztuk, legyen. Előbb csak plusszot szeretett volna, aztán azon vettük észre, kész lettek a munkafüzetben megjelölt feladatok...Jókedvvel. Legyen, hát. és elégedetten lefeküdt.

Hétfőn mélységes felháborodás követte noszogatásomat: induljunk, menni kell az óvodába, én ugyanis dolgozom, ez egy másik sztori lévén.Milyen vakáció az, amikor az ember lánya nem maradhat reggel nyugodtan otthon. Teljesen normális reakció. Aztán belejöttek, és egész jól elfoglalták ott magukat, minekutána itthon terítékre került az írás...nem megevésre, hanem elvégzésre. És szintén önszorgalomból. Örültem, nem tagadom. S bár szépen írja a Nők lapja, hogy párhuzamosan ne végezzünk munkákat, és közben vasaltam(vasalok és fogok.....örökké, azt hiszem), figyeltem, hogy dolgozik. Mondtam, gyöngybetűket írt, érdemes volt az első hetekben azt a sok vonalat megszenvedni. Mosolygott szendén, mint akinek nem elég a dicséret. És azt mondta: Bárcsak a tanító néni mondaná, hogy szépen írok....És én biztattam, hogy biztosan így lesz, hiszen tényleg szép, tiszta, fegyelmezett a két betű, a szavak és a mondat.

Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy mit sem ér az, amit én mondok amellett, amit  a tanító néni. Szereti, nagyon,és ezt egyre gyakrabban mondja. És milyen fontos a véleménye neki....

Ma meglett a zeneelmélet is, és akkor nincs már írnivaló, csak hegedű és a román szavak ismétlése. Nem ódzkodik, és én örülök. Valami megváltozott benne. Valami olyasmi, hogy el kell távolodni valamitől, hogy közelinek érezzük...a vakáció egész jó kis szorgalmat, feladattudatot hozott ki belőle. Miközben sokat játszik...és Rebekával játszik, ami ismét nagy kegy részéről.

És akkor a játék.


Napirenden az iskola:)
Játsszunk iskolást!- felszólítással kezdünk. természetesen ő a tanító néni. Feladatokat gyárt, írást, mateket, mikor mit, nekem meg kell oldanom... És végtelen komolysággal javít. Szándékosan tévedek időnként,mert figyel, és észreveszi, azzal pedig ő tanul, és amikor jól végzem, kipipálja, ahogy ő látta az iskolában. Örömmel nyugtázza, hogy ügyes voltam. A táblánál ír, ötleteket ad- szerintem akár szó szerint is idézi a tanító nénit...az sem számít, hogy már éppen zuhanyzás előtt vagyunk, és már alsóneműben lép vissza, hogy igazán, még egy feladat....:)




De megy az oviba is, ha úgy hozza a helyzet, persze játékból. Akkor ő az óvónéni. felöltözteti Rebekát komplett- kabát-sapka-sál-táska...hogy nekem melegem van a látszattól, aztán megérkeznek, és olyan lombocskás stílusban tevékenységet tartanak. Hát mit mondjak, felemelő...időnként magamat is látni :)
És rajzol. Emberalakot, mint általában. S azt kérdezi: szerinted hasonlít egy kicsit is  a tanító nénire?Szerintem igen, mondom, s ő mosolyog. Fülbevalót is rajzol, mert van egy olyan kis gömb alakú a tanító néninek. És mindig mosolyog, azt mondja...

Azt hiszem, példaképet talált magának, hiteleset, ez pedig nagyon fontos. Meg a kölcsönös bizalom.
És azt is gondolom, hogy ....szereti az iskolát, mindazt, ami vele jár, és ha együtt ügyesen kezeljük  a helyzetet, kialakítja magának azt a munkastílust, ami eredményes is lesz számára.Az igazán fontos dolgokat persze nem tudom megfogalmazni- lényeg, hogy pozitív a hangulat, a hozzáállás...és még mindig van néhány nap vakáció:))


Megjegyzések

  1. Szerintem rájött már, hogy feladata van, kötelezettsége és már nem kényszerből készíti el a feladatait. Igyekezni fog nagyon, mert szeretne dicséretet kapni mindig a tanító nénitől és ez is inspirálja. Nem kell Őt félteni ilyen szempontból, mindig szorgalmas lesz és kötelességtudó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Féltjük, persze...remélhetőleg normális keretek között, nem visszaráncigálva.És igen, az ő érdekében meg kell tanulnia , hogy feladata van....nem hiszem, hogy gond lesz, hiszen ránk hasonlít:)))

      Törlés
  2. Ó, hát nincs itt kérem, semmi probléma! :-)))
    Nagyon ügyes Anna, most érezhetett rá az ismeretszerzés jó illatára.
    További szép napokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszi. A magunk útját be kell járnunk.

      Törlés
  3. Öntudatosnak mondanám :).....és ,h. ennél nagyobb öröme és büszkesége a szülőnek mindössze elsős iskolás gyermekére tekintve nem igazán van, ezt tapasztalatból tudom. :)Azt gondolom ennél többre nincs is szükségünk már. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs, valóban.
      Feladatunk esetleg megőrizni ezeket a momentumokat, és ha lehet, tanulni belőle.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések