Amikor vecsernyére harangoztak,

még egy kitakarítani való szoba minimum hátra volt, plusz a kosár, ami időközben megint megtelt beszáradt ruhákkal, vasalásra várva.( Engem  ez a dolog rendesen üldöz...) Pedig azt a harangot azért kondították meg, hogy figyelmeztessen: vasárnap lesz, lement a nap, lassan itt az elcsendesedés ideje.( Nem úgy, mint abban a trafi-akármicsoda rajzfilmben, ahol azt mesélik  a gyermekeknek, hogy a harang azért volt régebben, hogy tűzvész idején figyelmeztessen. Meg hogy a falu közepén ott egymagában álldogált....Borzasztó, de ez egy másik történet.)
            Szóval nekünk voltak nagyszüleink, akik megtanítottak arra, hogy a szombat esti vecsernyével elkezdődik a vasárnap. Addig minden munka kész volt, jöhetett a szombati mosdás, tiszta ruha, és a közös családi vacsora. Készülődés a nyugalom napjára. És minden szombat este eszembe jut, hogy ajaj, ha látnák, hol tartok én, amikor a harang szól....vagy csak az lenne a gond, hogy túl korán szól? Sajnos nem látják(hogy milyen szertelenek tudunk lenni)
             Nem, rossz mentség. Időnk elszabadult, beosztani nem tudjuk.
Szóval ha nem is harangszóig, de viszonylag tisztességes esti órában meglett a szombati  nagy portalanítás.     ( Hozzáteszem, holnapra nem kellett főznöm...azt hiszem:) ) És -Bloggal kezdtem, bloggal zárjam a napot alapon, benéztem a listára, s hát Anikóval kvázi megbeszéltük, ki mit néz, aztán belevágtam a rengetegbe. S mire mindkét vetélkedő a végére járt, nosza megint itt vagyok.
           Hát le kell, hogy írjam, milyen jó dolog erdélyinek lenni:))
           A Szellő Néptáncegyüttes maximális pontszámot kapott- nagyon jó volt látni őket- akkor nem is vasaltam, csak izzott a szerszám:), s ha túloldalt énekelni nem is hallottam a két lányt, az eredményhirdetéskor épp jelen voltam- és újra nyugisan elkönyveltem, hogy a miénkek tovább jutottak.

          Elképzelhető, hogy ez a fajta lokálpatriotizmus vegyes érzelmeket vált ki...Ezzel számolok, persze, de semmit sem csorbít örömömön. Ennyi jár nekünk, még ha talán nem is vagyunk szimpatikusak.

          A Páva egészében felemelő volt. Minden mozzanata.
Ahogy a zselízi fiú azt mondta: Olyan akarok lenni, mint a szüleim...
És ahogyan a délvidéki Anna énekelt...

          Azért akkor vannak még értékek, élnek is azok, elénk is vannak tárva- ismét rajtunk múlik a szelekció-befogadás-továbbéltetés-általuk való épülés.
           Nemsokára ismét harangszó. És erre már ténylegesen figyelni kell:)

Megjegyzések

  1. Mivel tavol elek, a szavak szamomra nagyon nagy ertekuek.A vecsernye szot utoljara Anyukamtol hallottam,akit 6 eve veszitettunk el.Ezt az emlekebresztest most megkoszonom Neked!
    Szep Varanapot!:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt ez a műsor, annyira szomjaztam rá már a sok borzalom mellett!:-)
    Szép vasárnapot Nektek!:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések