Jellemző rám,

hogy olyan dolgokra vállalkozom, melyekről fogalmam nincs, hogyan kivitelezhetőek, pláné általam... Jó magasra felteszem a mércét, s aztán vért izzadok, zsörtölődöm, kínlódok, hogy sikerüljön. S sosem elég a tanulság.
Itt van ez a blogdolog. Hogy én feleljek. Hát a kutya sem kért meg rá. De adott ez a sok jó téma, melyeket jó olvasni, és még jobb továbbgondolni, de legalább kicsit okoskodni némelyik kapcsán.
Van úgy, hogy a való mindennapok adnak elég témát, mire felelhetek, és nem kerül sor az olvasottakra. S van úgy, hogy egyszerre annyi jó olvasnivaló van, hogy hemzseg a téma...és még meg is ígérem, írok róla- nem azért, mert ez szenzáció lenne, amit hozzáfűzök, dehogy, hanem mert ha megígérem, biztosan foglalkozom az üggyel. S amikor ilyen  e helyzet, kótyavetyélem az időt egyebekkel.

ZS.-nak tartozom ovis sztorikkal , melyek különben mostanában engem is foglalkoztatnak, erre hamarosan sort kerítek:),
SW-nak, pedig a Le az őszi díszekkel című bejegyzéssel.( Ő nem olvas engem-azt hiszem-, ergo neki nem tűnik fel a késés :), így ez csak az előző után lesz meg. De meglesz, mert aktuális.)


S ha már mindenki tudja, miről szól a fáma a következő napokban, lehet válogatni...:), olyan vagyok, mint a műsorelőzetes:)))


Vasárnap van, ma újból egészen más a téma:


Fényesedjenek meg 
rajtad szemei,
légy több neki sokkal
mint a szülei.
( Füle Lajos-Gyermekeinkért való könyörgés)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések