A tegnap ,

tegnapelőtt és azelőtt,
de lehet, hogy mégis csak a tegnap, mert azelőtt egészen mást szerettem volna, olyan egyszerű ,hétköznapi dolgokat, melyekről nem illik az esetleges olvasót untatni, szóval tegnap arról szerettem volna írni, hogy igazán megérdemelte az ősz, hogy kitartsak mellette, és utolsó pillanatáig örüljek neki, a színeknek és szürkeségnek, a napos délnek és vacak délutáni ködnek, amikor be kellett látnom, hogy nem látok semmit, ergo vezetni sem- meg különben is alíg:))), poén, persze, a terméseknek és  a lombhullásnak, mit idén is láttam, és mitől igazán szép lett az évszak, és megérdemelte,hogy  törődjek vele, hogy ne azzal foglalkozzak, ami nincs, hanem  azzal, ami éppen van...ne keressem azt, aminek még nem jött el az ideje, és főleg ne siettessem a dolgokat, az idő múlását.
Tegnap eseményekről szerettem volna írni.
Olyanokról, melyeknek az ősz adott teret, melyekért hálásak vagyunk.
Száraz rózsák, melyek őrzik  a pillanatot, melyben legszebben virultak, napsütéses munkás napok, melyeken kirándultunk, játsztunk, Rebeka elkésett , piros pontokat gyűjtögető táblájának elkészülte, a várva várt , mégis váratlanul jött házfelújítás, a késő őszi biciklizés a lányokkal, hangos kacaj és piros arc csak itt, a közelben, anyu diós-mézese....és megannyi minden, ami még volt...










 
 












De most már ma van.
És nálunk is tél. És csend. És.....még annyi minden. Például advent.
Azok a dolgok már nem aktuálisak, jönnek a következők. Persze, nem is akarok aktuális lenni....



Utóbb, amikor  az oldalsávban sétáltam, és olvasgattam,láttam már, hogy dekoráció terén igencsak lemaradtam. Kissé búsultam ezen, aztán megvigasztaltam magam, hogy talán húsvétra időben elkezdhetek én is barkácsolni, majd  elgondolkodtam azon, hogy vajon miért van az, hogy tk én is szeretek varrni-festeni-ragsztani-vágni...nem mondom, hogy tudok is, szóval miért van az, hogy ha én is mindezeket hobbi szinten akár művelném is, mégsem vagyok most sehol. S amikor már majdnem feladtam a reményt, hogy megtalálom-e valaha a választ a kérdésre, akkor mégiscsak beugrott: hogy ma több,mint 60 gyerek karácsonyi szerepét osztottam ki, minekutánna kiválasztottam, hogy ki melyik részt tudná legügyesebben előadni, hova melyik ének találna, ki énekeljen szólót, és ki legyen hangszeres...és minden, ami ezzel jár. És akkor abban maradtam, hogy talán azért is maradt el az én kreatív hajlamaimnak kiélése most is, mint általában minden karácsonykor, mert én arról gondoskodtam, hogy szenteste tele legyen a templom, hogy együtt ünnepeljünk a gyermekes családok apraja- nagyjával, és hogy azáltal ezekbe a családokba ugyanúgy, mint  a miénkbe örömöt, ünnepi békét hozzunk. Miközben a legtöbb otthonban eljár az angyal, hogy mire hazamegy a gyerek ,ott legyen a várva várt karácsonyfa. Persze ez a munka is csak egy része az életünknek, de egy részét bizony kitölti, és kiegészíti a család, állami munkahely hozta feladatokat...
Nyugodtan hátradőlök, a karácsonyi ünnepély is legalább olyan fontos, mint az ezerféle  technikával, ezerféle anyagból legyártott 2-3 darab apróság, melyeknek például sosem fogjuk megtudni igazi elhelyezését, azt, hogy hova kerülnek és egyáltalán ezerféleségükkel hogyan is passzolnak egymáshoz...Ha beleolvasol Éva, talán megérted, miért írtam múltkor, hogy indulattal is írhattam volna, de került szebb mód, sajnos most kikívánkozott, és ki sem törlöm, mert úgyis bennem van, és nem szeretném adventben ilyesmivel tölteni az időt. Szóval van, hogy indulatos vagyok, mert nem értek egyet, és nem látok értelmet...aztán elmúlik, mert tk nem az én dolgom, mindenki végezze a magáét, ahogy tudja...csak a túlzott elfogultságtól- főként önmagunktól való- leszek rosszul forma. 

 És akkor mindezeket kipréselve magamból, hátam mögött hagyva azt, ami volt, előre nézek, és úgy gondolom, ezentúl akkor jöhet mindaz, ami a téli ünnepkörhöz tartozik....


Valami karácsonyi címmel....:)



Megjegyzések

  1. Mindig tanulok valamit...most pld. hogy pár kis színes papírból milyen csoda jó kép születik.

    Ilyen napsütést, mint nálatok volt, azt sem tudom mikor láttam. Jól tettétek,hogy kihasználtátok a jó időt:)

    Azt mondod le vagy maradva a dekorációs dolgokkal. Miért kellene Neked ugyanúgy az elsők között lenni, mint xy-nak? Biztos vagyok benne, hogy időd/kedved szerint megoldod ezt is és semmivel nem leszel kevesebb, mert nem vagy trendi első a díszítésben. Ha meg lemaradsz is....ki kéri számon tőled?:)
    Mi blogosok, kérjük számon??:))

    VálaszTörlés
  2. Nos, azt gondolom, a sok-sok lakást díszítő elemeknél és kreatív alkotásnál az, amit te "készítesz", mindennél többet ér: a szíveket díszíted fel karácsonyra, egy igazi ünnepet varázsolsz a templomotokba kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Hát kell ennél több készülődés? :)
    (ui: az a papírvirág csudaklassz! :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan mondják, hogy el sem képzelik a karácsony estét az istentisztelet és ünnepély nélkül. Jó ezt tudni:)
      A virágról meg egy új bejegyzésben.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések