Akik élvezik,

hogy beakasztanak, legalább utána jobban érzik magukat?

Óvó néni hány éve tanít? És mindig óvodában? Szóval tanító néni?....ez is, az is....?
Óvó néni maximalista- mármint a saját gyerekével szemben? Hogy magával szemben is? De jó ez mindig?....
Óvó néni miért ad Rebekának olyan hosszú verset?
Óvó néninek sosem voltak kudarcai?
Tulajdonképpen így is, úgy is óvónéni a hibás......

- kérdezték az elkeseredett szülők.

Konklúzió elsőre:
- majd ha megvénülök, nem rugdosódnak a gyerekek
- aggodalomra okot adóan kicsattanhatok a jóléttől, sikerektől, nem igényelt profizmustól
- ki kell számolnom, hány gyereknek volt hosszabb verse, eddig eszembe nem jutott volna ezzel foglalkozni, mindenkinek én tanítom( meg a kolléganő, nem a szülők:) )
- aki kudarcot vall, beletörik a bicskája a dolgokba , az mégiscsak szimpatikus
- minden bizonnyal okosabb lenne másképpen lefoglalni a gyermekeket

De- az egész dolgot mégsem élem meg kudarcként. Csakazértsem.

Érdekes- van, aki úgy gondolja, ha mentséget keres, az már félig-meddig megoldja a problémát. Én azt hiszem, éppen hogy tovább tolja azt, hogy aztán ki tudja milyen új formában újra felüsse a fejét.

Megjegyzések

  1. Hát ezek a szülők már csak ilyenek. :) :(
    De ha a gyerek hazamegy és elmondja az oviban tanult verset akkor fenemód büszke és azt mondja..."hiába no! Az én gyerekem! Mi munka volt benne" :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is ezt érzem, mint szülő :)
      És én is már csak ilyen vagyok...:)

      Törlés
  2. Fel kell nőni nekünk is, hogy lássuk, hogy érezzük, mi mindent kap a gyermek amikor nincs velünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És van olyan is, hogy a gyereknek csak ránk van szüksége, csak tőlünk kaphat meg valamit, ami akkor éppen nélkülözhetetlen. Jelen esetben figyelemnek neveztük...

      Törlés
  3. A dőlt betűs részt akár pozitívumként is lehetne venni...
    -mert, szerintem nyugodtan megkérdezhetik a szülők, hogy mióta tanít az óvónéni, vagy miért kapott olyan hosszú vereset "Rebeka", netán azért mert sokkal fogékonyabb a verstanulásra, társainál?
    Persze, értem én, hogy sajnos nem erről van szó, de akár ez is lehetne...
    Nem védem a szülőket, mert tényleg rengeteg idiótával találkoztam már én is életemben, pedig még-csak nem is vagyok pedagógus...
    -tapasztalataimra, elég volt pár szülőin részt-vennem!
    :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan vagyunk sok félék, szülőként időnként én is gyágyán viselkedem, azt hiszem...Persze, óvónőként is...:)
      Tudom, hogy jogosak a kérdések, és életrajzunk nyitott előttük - a kontextussal volt egy kis gond....

      Törlés
  4. Ezért nehéz a pedagógusnak. Nem lehet úgy csinálni a dolgokat, hogy az minden szülő tetszését elnyerje. Persze nem ártana a szülőknek is intelligensen kommunikálni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig úgy igyekszünk, hogy időnként előbb gondolunk a szülőre, mint a gyermekekre:)
      nem vagyunk tévedhetetlenek, de hogy jó szándék vezérel, az biztos.

      Törlés
  5. Sok kutya ugat, de kevés a harapós. Szerintem azt a fajtát kell kerülni, amelyik nem csak ígérget, de be is tart.
    Lehet(ne) szeretni olyan munkát, amiben nincs semmi kihívás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem...kihívások nélkül silány lenne az egész.
      Az meg még érdekesebbé teszi a dolgot, amikor - leszámítva a rossz baleseteket, mik nem tartoznak a szándékos kihívások közé-, mi magunk állítunk olyan követelményeket magunkkal szemben, melyek kihívást, kalandot jelentenek.
      Kihívás, elhivatottság, kitartás,...és még oly sok minden, mi kell a jó munkavégzéshez.
      Gondolkodtam a dolgon, köszönöm a megjegyzést, Isten hozta a Feleletek világában- gratulálok a nagyszerű írásokhoz!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések