Ha feladatot

kapunk, kapunk hozzá erőt is.
S kinek-kinek a feladata igen eltérő.

Megállhatok a tükörrel szemben, és látom, hogy  feleség, anya,bár még mindig gyermek,testvér, dolgozó nő, önkéntes, kreatív hangulatokkal megáldott, barát, szomszéd, rokon, blogger....s még ki tudja mi vagyok. S még mennyi minden szeretnék lenni- de ha belekezdek, arra talán már nem lenne az a bizonyos erő.
Így könnyű nekem merésznek lenni- sok helyről jön a segítség, nem vagyok magamra.
Így könnyű feladatokat ellátni, kitalálni, véghezvinni, ha az ember tudja, olyan háttere van, melyre mindig támaszkodhat.

Nagy mondás: Az embernek arra van ideje, amire ő maga szakít.
Ha érzed, hogy azt a feladatot csak magad láthatod el,  ha tudod, hogy mögötted sokan érted , ügyedért vannak,akkor erőben sem lesz hiány.

Persze, csak úgy tökéletes a kép, ha számolunk azzal, hogy az éremnek két oldala van: egyszer egy napon, majd nekem fog kelleni hátsó hajtóerőként, biztos támaszként, segítségként megállnom.
Most tanulom a dolgot:)



Megjegyzések

  1. Csak egy kérdésre várok Tőled feleletet, kedves Júlia. Vajon honnan tudod, hogy éppen milyen "feleletre" van szüksége az én világomnak?
    El sem tudod képzelni, mekkora nagy lépésben segített ez a bejegyzés éppen ma reggel. Köszönöm Neked, és annak, aki a kezed vezeti.

    Szeretettel
    Bettus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj, mekkorát dobbant a szívem. Mert egy szép nap valaki majd csak megmondja, hogy azért csak ne nagyon felelgessek...elsőre azt gondoltam, itt van...
      S milyen jól esik, hogy mégsem:)
      időnként próbálom gyakorolni a jót, itt a blogon is kicsapódik- remélem, máshol is. Talán ilyenkor vannak az ilyen fajta feleletek...
      Nem tudom, igazán, mi a válasz. De ha valakin segít, akkor ennél több már nem kell ilyen téren!
      Akkor hát erőt, szép élményeket!

      Törlés
  2. Köszi, hogy leírtad az "erőt"!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tiszta szívből...bár így utólag talán nem fogalmaztam elég jól...

      Törlés
  3. Ezt én is így tapasztalom.

    Talán ide illik, talán nem, de erről a bejegyzésről ez jutott eszembe:

    "Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.
    1Kor 10,13"

    (Egy kedves ismerősöm osztotta meg ma reggel a facebookon...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ide illik, erről van szó. Örülök, hogy mégis érthető, de legalább hasonló érzéseket kelt.

      Törlés
  4. :) Érdekes, hogy én épp az ellenkezőjét tanulom. Könnyebben adok segítséget, mint ahogy fogadok el.. bármilyet.

    VálaszTörlés
  5. Erről a bejegyzésedről az jut eszembe, hogy a JóIsten ha keresztet ad, akkor ad hozzá erőt is az elviseléséhez...Köszönöm neked a mai gondolatsort...sokat segítettél nekem is...
    Szeretettel
    Piroska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök!
      Pedig csak egy kicsit szembe akartam ismét nézni magammal...:)
      Gratulálok a nagy eseményhez!

      Törlés
  6. Olyan jó olvasni ezeket a gondolatokat, mintha visszarepülnék a saját időmben.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések