Ki lesz

a tükrünk, előre nem tudhatjuk. Azt sem, hogy miként jutunk hozzá. Sőt az sem biztos, hogy mielőtt jól belenéznénk, nem törjük olyan apró darabokra, hogy azokat össze már ne lehessen illeszteni. Pedig tudjuk jól,mit mutat, tudjuk, milyenek vagyunk, mitől gyengék, és azt is, hogy legyőzve ezeket a sorompókat erősek is lehetünk. Azt nem tudjuk esetleg még, hogy akarunk-e egyáltalán erősek, győztesek lenni.
A király is tudta, mi baja, csak későre akart belenézni a tükörbe. Azt hitte, az rangon aluli lenne...vagy nem is tudom.
Mindenképpen fájdalmas, hogy a kérdésre: Mire valók  a barátok? azt kellett felelnie, hogy: Nem tudhatom...
Meg akarta viszont tudni, megtapasztalta végül. Pedig adott ponton szinte elkergette magától.
Ilyen a barátság- megmarad akkor is, ha kergetik. El, egy másik irányba. Visszatalál, ha arra való :)

S a fogalmat, mit hosszasan kivesézhetünk, egy szempillantás alatt megértjük...ez a pillanat életre szóló élmény.


Megjegyzések

  1. Nekem még nem talált vissza egy sem..:-( Vagy még várja rá? Nem tudom, pedig szeretném...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések