Nem emlékszem pontosan,

hány rovata volt a cserkészélet oly fontos tartozékának, a lelkiismeret-vizsgáló táblázatnak. Ilyen korai órában még megkérdezni sem tudom...Az biztos, hogy akkoriban jegyezgetni illett bele dolgokat, s legalább annyira örültünk egy-egy +-nak akkor, mint én ma, amikor -bár láttam már a ház sarkánál, hogy Kánya meg a gyerek ólálkodnak a kapu előtt, mégis - odacsászkáltam, s nem hagytam elmenni, amikor azt mondta, inkább nem mond semmit, hanem azzal a bizonyos lelkiismerettel dialogizálva belül, meghallgattam, hogy három lej kellene, hogy visszavigye a gyermeket Vásárhelyre a previbe. Mondtam, várjon, be- és kicsoszogtam még egyszer, és adtam neki három lejt, mert - ahogy Márta tanította,-  ő csak kért. ( Hát igen, talán akkor még Idának is adtam volna,ha nem cifrázza...Kánya kész úriember...vagy csak egyszerűen félek tőle, és azért kerültem konfliktust...?) Ez a mai napra már egy jócselekedet , ami egy + abban a bizonyos táblázatban. S csak hogy biztos legyen a dolog, késő este felajánlottam kesztyűmet arra a kézre, mely ritkán  kér, de oly sokszor ad, s mely az enyémnél jobban fázott.
De nem, nem a pluszért, hanem szeretetből.
Mert jót cselekedni úgy érdemes:)

Lábjegyzet:
1. Fentnevezett falunk híres útonállója.
2. Previ- a Teleki kastélyban működő TBC megelőző központ helyi rövidítése. Ma már Marosvásárhelyen működik, a kastélyt visszaszolgáltatták a családnak.és nem is megelőző központ, inkább hátrányos helyzetű gyerekeket lát el.
3. Utánanézek a táblázat többi rovatának is:)

Megjegyzések

  1. Nagyon kedves bejegyzes a szivemnek, a mert ugy erdemessel kulonosen:)
    Vasarnap volt benne reszem, en is adtam eppen, mert kapni is szoktam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Apró dolgokkal nagyot tenni- nehéz, de kísérletezünk.

      Törlés
  2. Múltkor hallottam a rádióban, hogy esküvőket rendeznek a kastélyban. Meglepődtem, és azon gondolkodtam hangosan, hogy akkor az előző intézménnyel mi lett? Nos, most megkaptam a választ. Köszönöm.

    Kapni és adni nagyon jó. Néha viaskodunk magunkban azzal a kérdéssel, hogy kinek adjunk, és hogy egyáltalán adjunk-e (pl. a Luxorban a lépcsőn ülőknek), máskor meg úgy adunk, hogy nem is gondolkodunk előtte legyen szó akár ismerősről, akár idegenről. Nem tudom, ez mitől függ; számomra örökös megválaszolatlan dolog marad, mert nálam nagyon rapszódikus, hogy adok-e idegeneknek vagy sem. A család, vagy az ismerősök azért mégis más kategória. Ott csak "úgy" érdemes....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon szép lett az emelet, vannak képek a fb:)
      Ami meg a témát illeti, hát körülöttünk lenne, mit mesélni róla...

      Törlés
  3. A tegnap én is adtam. Csak úgy szeretetből, mert szeretem ezt a világot...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ebbe kicsit belekapaszkodom, hogy szeretni a világot- köszi:)

      Törlés
  4. Milyen érdekesen egyforma dolgok történnek a világban. Mostanában én is azon kapom magam, hogy többször segítek, mint eddig. Vasárnap pénzt adtam a szupermarket ajtajánál álló embernek, hogy "igyon rajta valami meleget". És olyan jól esett, hogy azt kaptam válaszul, hogy "Az Isten áldja meg a kedvességéért". Aztán meg nem értettem, eddig miért mentem el mellette mindig szó nélkül...
    Mindig olyan szépet írsz, hogy valami határtalan szeretet tölt el amint elolvasom. És legtöbbször már képtelen vagyok szavakba önteni amit gondolok épp az érzés miatt. :)
    Köszönöm Neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nagyon igyekszem ebbe a blogolásba minél kevesebb drámát belevinni, hogy nehogy nevetségessé tegyem magam...De amit most írtál, azt őszintén köszönöm- ilyen egyszerűen fogalmazva fogadd el:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések