Pár méterre,

na jó pár( száz) kilométerre kiterjedő környezetünkben elhíresedett antialkoholizmusunk révén nem sikerült  sem sörös kupakokat, sem boros parafadugókat gyűjtenünk a szintén oly híres , avagy közkedvelt szilveszter alatt, s azt a két műanyagot, amit a gyerekpezsgő lőtt ki részben nem kaptam meg, oly messzire repült, részben meg reflexszerűen eldobta valaki, még mielőtt levegővétel után rögtön azt mondtam volna, hogy az még valamire jó lesz...bár fogalmam nincs , mire. Elmaradt hát a kreatívkodás, mint a teljes takarítás is, ami azt a másik dugót előteremti, így jött az emlegetett horgolás, mire várom az ihletet, mi szerint kilépek majd a kicsi virág bűvköréből, s szóba jött az olvasás is. Egyelőre 4 fejezetet olvastam fel Annának A kishercegből- ő kérte, nem is tudom, későn vagy korán korához képest, nem is lényeges, olyankor olvassuk, amikor csak mi vacsorázunk, és beszélgettünk barátokkal Müller Péter örömkönyvéről is, mit kománé most fejezett be- én meg évek óta kvázi olvasok. Úgy kezdődött három és fél éve, hogy elvittem a táborba, s míg Rebekát őriztem, mert még pici volt és korán feküdt, haladgattam az olvasással. Aztán a következő években ugyanígy....S míg közben sok Szabó Magdát, két Ugron Zsolnát, néhány szakkönyvet, Méhes Györgyöt és efféléket olvastam, Müller szegény csak várt.És vár most is. Nem is ez a lényeg. ( Nyilvánvaló nem is fejezem be, mint Az aranyembert anno-ez más téma...) Hanem , hogy minden alkalommal , amikor kezembe vettem, és természetszerűleg nemsokára letettem, betűrtem az adott lap sarkát, kezdett érdekessé válni, hogy végül majd visszanézem, számolom, hányszori kézbevétel alatt sikerült elolvasnom...Sok a szamárfül. Ha ajándékot adok, én is beleírom, kinek, miért,mikor, és hogy szeretettel. Ne adja tovább! Én sem adom, amit kaptam, majd elörökli valaki :)
Későn szerettem meg az olvasást, de eléggé.
Keresek rá időt, s lecserélem az Örömkönyvet :)
Azután veszek egy üveges ásványvizet....

Megjegyzések

  1. Ugron Zsolna...annyira tetszik a neve. Olvastam róla meg az életéről, híres családjáról a Nők Lapjában. Nagyon tetszett a felfogásuk, az életvitelük.

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon szerettem/szeretek olvasni és arra büszke vagyok, hogy az olvasás szeretetét sikerült átadnom a lányaimnak.
    Most is kaptam karácsonyra két könyvet tőlük, az egyik az Életrevalók, igaz történet, amiből film is készült, a másik Schäffer Erzsébet könyve, Káprázat az élet.

    VálaszTörlés
  3. "elhíresedett antialkoholizmusunk" :) a falu népe is beszéli?

    VálaszTörlés
  4. Ezt a könyvet nem neked írták. Ha egy könyv visz magával nem tudod letenni. Én már nem engedem meg magamnak ezt a luxust, hogy kínlódjak könyvekkel. Ami egy-két nekifutásra nem megy, félreteszem. Akkor is, ha világhírű, lehet, hogy az, legfeljebb nekem nem jön be.Amúgy nekem is nagy barátaim a könyvek, s örülök, hogy az unokáknak is barátai. Azt hiszem erre a te lányaid sem panaszkodhatnak.

    VálaszTörlés
  5. Júlia, A kis hercegnek megvan a mondanivalója minden korosztály számára. Ha Anna kéri, akkor bizonyára valamelyik vetületét érti.
    Én a Szeretetkönyvet olvasom már évek óta, s mint Te, nem érek a végére. Nagyon szeretem Müller Péter gondolatait, gyakran idézgetek is tőle, de a könyv túl tömény nekem. Szóval, nem vagy egyedül :)

    VálaszTörlés
  6. :-)
    Egyszer régen, még általános iskolás koromban, kaptam egy könyvet névnapomra az egyik osztálytársnőmtől. Amikor ideadta, szólt, hogy azért írta bele a nevét, és hogy szeretettel, meg stb., hogy ne tudjam tovább adni. Így is volt. Kinyitottam a könyvet és ott volt, hogy Emesétől Bettinek szeretettel.
    Aztán lapoztam még egyet, és ott meg az volt, hogy szeretettel Renitől Emesének.
    :-)))
    Én viszont már nem adtam tovább. :-)

    VálaszTörlés
  7. Én Müller Pétert úgy olvasok, hogy mikor arra késztetést érzek, belelapozok, olvasok egy két oldalt és feltölt.
    Karácsonyra Toszkánás könyvet kaptam,Napsütötte Toszkána folytatása, éljen!:-) Minden este olvasok ismét. És ez olyan jó!:-)

    VálaszTörlés
  8. Mindenkinek: sosem szoktam úgy, mint tegnap, két perc alatt odapötyüöni valamit, ez most mégis így sikerült, s utólag azon gondolkodtam, hogy ha az ember megmutatja esendőségét, netán tévedéseit, átlagostól, vagy az elvárttól való eltérő voltát, akkor attól mit remél, vagy mi is lesz utána. Semmit nem reméltem, csak úgy jött:)
    A faluban tudják, igen, annyira, hogy keresztelőkor, temetés után a sütemény vagy éppen toros étel mellé sem pálinkát, hanem üdítőt hoznak. Ez egy fokkal jobb:)És én nagyon értékelem.
    És igen, vannak dolgok, amit nem nekem írtak, ami csak jó, mert a paletta annyira színes, hogy képtelenség átfogni.
    Sch. E. könyvei nálam is soron vannak....sok egyébbel.
    Ami viszont a legjobb, hogy mi, kicsi pontok szétszórva a világban ilyen véletlenszerűen egy téma mentén összekapcsolódunk- és talán szép alakzat az eredménye ennek:)))
    ) A poénokat külön értékelem:) )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések