Van az a másik pillanat,

ami nem tart örökre, de adja azt a megvilágosodás-élményt.
Semmi világmegváltó, mégis, jó rádöbbenni olyan dolgokra, mint amilyen például annak a nagy-nagy szakadéknak a felismerése, ami az én ( és minden öntudatos-szorgos-megfelelés-kényszerrel együttélő-kisokos...stb óvónő) füzete(m),-  mibe a heti tevékenységeknek minden apró  mozzanatát leírom, nem számolva a reggel morcos-könnyes-fázós vagy éppen víg kacajos hangulatával, de még a fáradt közel déli órák hangzavarával sem , s mely füzet a drága vakáció végén most ismét előttem hever-, szóval a pillanat  meg a szakadék a füzet lapjaira írottak és a gyermekekkel való együttlét között....mert persze készülni kell, átgondolni, megtervezni, előre látni. Mégis azt gondolom, jó óvónő csak az lehet, aki minden papír nélkül ott van szívvel-lélekkel, játszik, beleolvad a gyermekközösségbe, ...és akkor észrevétlenül tanulják együtt az életet.
Katalin és Óvónéni is ebben erősítenek meg.

És ez akkor most egy rendes, kedves, szívből jövő felelet.
Szeretettel:)

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm:), jól esik, féltve őrzöm a ritkán idetévedők kedves szavait:).

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések