Hipp-hopp,

és röpke két és fél óra alatt meglett valahogy a holnapi terv, ki is van nyomtatva,( és akkor nem adom hozzá a díszlet elkészítésének idejét, mert az akkor már igencsak árulkodna arról, hogy milyen sebességgel dolgozom.), és akkor géplezárás előtt benézek az irányítópultra, van-e valami újdonság. Mert ugye írni nem vagyok képes, nemsokára kelni kell...

Míg megnyitja az ablakot, gyorsan kikeresem, mit írt nekem már a Szivárványnaptár, s el is döntöm, hogy bemásolom: 
                     " És rekedt hangon , félig sírva,
                       kiabálni minden ablak alatt:
                       Szakadt lelket foltozni, foltozni!
                      tört szíveket drótozni, drótozni! ( Dsida Jenő).
Pont jó, mert ma a beszéd böjtjéről volt szó, arról, hogy mennyit segíthetünk, de még ennél is mennyivel többet árthatunk és ártunk is azzal, amit kimondunk... És valóban jó lenne úgy beszélni, hogy azzal sebeket kötözzünk. Remekelünk itt, a billentyűk mögött, na de hallja-e valaki a hangomat? Amikor támasz akar lenni. S hát amikor támaszt kér....

Közben nyílik az ablak, és persze, van érdekes dolog, illik elidőzni.
Egyet szemeltem ki, s mire észrevettem, akkora megjegyzést írtam, hogy beválik egy igazi feleletes bejegyzésnek :)

":)Jó kérdés...
Hogy mit szeretek a legjobban?...(ti. a március 15-ében?)
Én sok mindent szeretek benne,
- hogy egyáltalán magyar vagyok, és ünnepelhetek, ez számomra nagy dolog
- hogy bár rendőr áll a templomkert kapujában, mégis zavartalanul, meghitten és kellő tömeggel vagyunk együtt
-amikor időnként még a televíziós közvetítésből is elkapok valamit, ami mindig megdobogtatja szívemet
- amikor az oviban dalolunk, és színezünk, és rá sem bagózunk arra, hogy mi tk. kisebbségben vagyunk
- és egyre jobban szeretem a nemzeti színű kreatív ötleteket is."

Lesz még erről szó.
Egyelőre annyit, hogy most akkor sürget az idő, hogy lezárjam valóban mindazt, ami a télben lényeges volt.
Kezdődik egy új fejezet.

Ennyit arról, hogy milyen az, amikor se időm, se energiám nincs az írásra.
Mi lesz még, amikor mindkettő előkerül....?

Megjegyzések

  1. :) :) :)
    Valahogy így vagyok én is legtöbbször...

    Bár a tervet szerencsémre megírtam még a múlthét valamelyik unalmas-álmos délutánján az oviban. De jó, hoyg mondod, megyek, belenézek, lássam, mit nem készültem belőle. :P
    Marhaság előre megírni. Utólag lenne jó, mert sokszor helyben ugranak be a legjobb dolgok....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) A heti tervet én is a gyerekek alvásidejében beírom a füzetbe, akkor nyugodt vagyok, hogy időben elő tudok mindent készíteni, itt a gépelt változatról volt szó, amit a portfólióba teszünk, meg a napi vázlatról. Időigényes munka...
      Én szeretek készülni, ugyanakkor számolni két--három variánssal arra az esetre, ha bármi változás, egyéb befolyásoló tényező közbejön.
      s igen- a dokumentálásnak én is abban látnám értelmét, hogy az értékes dolgok megmaradjanak, nem pedig a sablonszerű dolgok örökös firkálgatásán.

      Törlés
  2. Vannak akik számára naponta van a beszéd böjtje! Nem szeretik a sebeket kötözni. De csak azért hogy ne derüljön fény a sajátjukra.
    Én azt szerettem a Március 15-ben amikor egy szál rövidnadrágban mentünk ünnepelni, és nem volt sem bennünk sem körülöttünk "mellékzörej". Igaz ez nagyon régen volt!:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen.
      Sokféle élet, sokféle tapasztalat. És megannyi március 15.
      És vajon megértjük-e valaha a másik ember világát?

      Törlés
  3. A díszítéseket én is így szoktam készíteni...Hipp-hopp! Azon szoktam gondolkodni, hogy ugyan mit tudnák kihozni belőle, ha valóban oda tenném magam! Valószínű ez akkor lenne, ha dekorációk készítése lenne a munkám és egy külön szobába be lennék zárva...nyugodtan lehetnék akár több órán át és senki nem keresgetne...
    Így viszont marad a hipp-hopp díszítés az iskolába! De még mindig jobb, mint a semmi!
    Kíváncsivá tettél mit alkottál...
    Néha ha se időd, se kedved...akkor ne írj! Pihenj! Ne aggódj, mi akkor is itt leszünk!!!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépen írtad le, miért szereted március 15-ét.

    Nagyon sok ember közömbös március 15. iránt. Annyi embertől hallottam az utóbbi években, hogy csak annyit jelent neki, hogy munkaszüneti nap van. Ez elég szomorú....
    Azért tisztelet a kivételnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Munkaszünet...micsoda álom.
      Mi örülünk, hogy egyáltalán ünnepelhetünk.
      Ami meg az értékét illeti- lehet, hogy ami adva van, azt nem is igazán értékelik. Mi megharcolunk ezekért a magasztos napokért- és ilyenként is értékeljük őket.

      Törlés
  5. Szia Júlia! Megkérlek írj ide nekem, hogy írhassak csak Neked személyesen: ganna.erika@gmail.com

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések