Intermezzo

Folytattam volna a téli emlékek nyugis pörgetését, még talán valaki várta is :), de hát micsoda téma adódott...

Hősök, imádat, vélemények, lelkek a billentyűk mögött. Tulajdonképpen ennyi, s mégis....

Nemrég azzal találkoztam, hogy ha kérdésed, netán olyan véleményed van, ami a többségétől eltér, és ezzel még ki is mersz állni, akkor nyilvánosan megaláznak, és felhívják a figyelmedet, hogy nana, illetlenség volt akadékoskodni, legközelebb javasolt inkább bólintani, hallgatni arany alapon, és a jóérzésű többséghez hasonulni, semmint megkérdőjelezni a felsőbbrendűek lépéseit. Durva lecke volt, le is vontam pár következtetést, mik ide nem kívánkoznak, az élet megy tovább, s én próbálok önmagam maradni. Bár ebből időnként semmi nyernivalóm :)

S akkor áttevődik a téma a virtuális világba, kivételesen nem az én főszereplésemmel, és mégis ugyanez a gondolatmenet: ha más a véleményed, azt mondják , hallgass. Na ne! Ha más a véleményed, mondd el! Hogy tanuljunk belőle, hogy a több szemszögből megvizsgált dolog világosabb legyen.Az építő kritika mindig kell. A világ akkor megy egészségesen előre, ha van egy egészséges ellenzék is. Ez van, ezzel szembe kell nézni.
Csakhogy a világ nagyon elfogult olykor, hajlamos mentségeket keresni a rosszul, de legalábbis balul sikerült dolgokra, hajlamos arra, hogy igazolja mindazt, amit tesz, még ha sánta érvekkel is. 

Visszatérve a bevezetőhöz:

- valaki azt mondta, hősök nincsenek, csak áldozatok- ezen érdemes elgondolkodni ( meg azon is, hogy egyáltalán milyen példaképeket állítunk gyermekeink elé...kik lesznek azok, akiket követendőkként elejükbe helyezünk. Ha meg a saját gyermek nem láthatja, neki nem való, akkor milyen alapon lenne jó a másénak...Bonyolult.)

- mi az Urat imádjuk, és ezt a gyerekeink is tudják. Ezen túlmenőek tetszenek dolgok, kedvelünk, netán szeretünk ezt-azt-amazt.

- alapjáratban tisztelni kellene mindenki véleményét, még ha nem is egyezik sajátunkkal- addig, amíg senkinek nem árt vele, miért is ne mondja el? Ezt sosem fogom megérteni...

- és a lelkek a billentyűk mögött- van, hogy nagyon érezni őket. És van,hogy nem. Az az igazság, hogy én tényleg a világ legjobb, legkedvesebb blogjait olvasom, és mindmögött érzem azokat a kedves lelkeket, akikért érdemes időt szakítani. De ott van az is, hogy csendben, de került leépítésre olyan is, aki elfogultságával , valóságtól sokszor elrugaszkodva, engem néhányszor félreértelmezve, jobban működik tőlem távol. Észre sem vette.


Ilyenek az átmeneti idők.
Már talán nincs tél, de még tavasz sem, s a kettő között van ideje az embernek háborogni, lenyugodni, gondolkodni, észt osztani...mint nekem:)
Lesz, ami lesz alapon.


Megjegyzések

  1. Szívemből szóltál, aki meg más véleményét nem érzi, nem éli jobb, ha más úton jár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) nehéz elfogadni, belátni, eltűrni...és milyen hosszú a sor. Pedig néha mindeniket kell.

      Törlés
  2. "Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot."/Péld 25:15/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehhez kérek egy kis segítséget...ami meg azt a megjegyzésváltást illeti- szerintem szelídnek indult, csak félreértelmezték. A békesség mindig a legjobb megoldás...

      Törlés
    2. Szerintem, ha továbbra is ilyen szelíden szólsz, az ordítozók/sértődők is magukba fognak szállni, csak ennyit akartam ezzel.

      Törlés
    3. Ma már majdnem úgy tűnt, hogy valóban van, aki magába szállott. Aztán maradtam a tűnődéssel.
      Én igyekszem szelídnek maradni, és türelemmel várni- a kérdés, hogy meddig van kitartás...

      Törlés
  3. Nos megérteni más gondolatmenetét és érzéseit több száz kilométer tudatában...nem is olyan egyszerű! Az ember van, hogy jót akar tenni, de nem úgy sikerül...van, hogy gondolkozunk...mintha tudnánk, hogy hozzá tudunk szólni a te gondolat menetedhez...de valóban tudjuk mire gondolsz? Ha hülyeségeket beszélek nézd el nekem! Lehet, hogy félre értelek! Mindazonáltal szeretem őszintén leírni azt, ami eszembe jut elsőnek...és őszinte akarok lenni...az élet túl rövid ahhoz, hogy mellébeszéljünk és egyetértek veled abban, hogy megoldása csakis annak van, amit kimondunk. A vélemények is lehetnek építő jellegűek és romboló hatásúak...úgy, mint a gondolataink is..., mert lehet, hogy pont a kimondott dolog változtat meg mindent és helyére kerül minden elkószált lélek"...
    Fel kell vállalni gondolatainkat is...,hiszen hazudnánk, ha nem tennénk meg. S ha felvállaljuk tudni fogjuk mi a helyes s aszerint nyugszik meg lelkünk...
    Csodaszép éjszakát és még szebb verőfényes holnapot! Hogy élvezhesd a tavaszi napot! Ma sütött és olvasztotta a jeget"...besütötte a szobákat én is élveztem! Már ideje volna a palánta földet készítenem...!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól rátapintottál, örülök.
      Egyelőre ennyit: egy igen népszerű- bár ez is relatív-, magát azt hiszem, kreatív blognak nevező oldalon olvastam egy szócsatát, amikor is lehurrogták azt, aki nem éljenzett valamit, hanem szerényen elmondta- nem tartja olyan szuper(hős)ötletnek. És akkor erre én itt, csak itt, mert ez az én feleletes felségterületem, kiálltam kicsit a védelmére...Jól esett:)
      Mint az is, hogy talán nem vagyok egyedül meggyőződéseimmel.
      Viszont a szépeket :)

      Törlés
  4. NEM VAGY! Sosem vagyunk egyedül semmiben! Mindig akadnak hasonlóan érző, gondolkodó...emberek, csak kérdés, hogy rájuk akarunk-e ebben a RENGETEGBEN!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekünk legalább sikerült.:)
      Jönnek a madáretetők is, egy magasztosabb pillanatban :)
      És nem sokan mondhatják el azt sem, hogy a blogvilág egyenes beszélgetések színtere számukra. :)

      Törlés
  5. Már nagyon úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, de most már TUDOM, hogy NEM!!! Nem szeretek (és ezután sem fogok) elmenni olyan dolgok felett, amit nem tartok helyesnek!:)
    Köszönöm soraid Júlia!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként kivontam magam ezen az oldalon a forgalomból,egyrészt nem szeretnék olyan blognak állandó olvasója lenni, ahol nem szívesen látnak, másrészt az igazság messze áll a valóságtól. ( De most, hogy hosszabb idő után visszanéztem a blogra, olvasóinak száma elég szépen gyarapodik, nem fogok egyáltalán hiányozni...:)

      Törlés
    2. Örülök, hogy célba ért a dolog:)
      Én is erre gondolok, hogy nem hiányzom, naná, hogy nem, csak még nem jöttem rá, hogyan kell azt a visszavonást megejteni.

      Törlés
  6. Ki kell mondani a véleményt, mert jó érzés. Önbecsülésből kell megtenni, még ha harccal is jár utána.Volt hogy nem tettem meg, utána hosszan azon gondolkoztam, hogy miért nem tettem meg, és fájt, szégyelltem!
    Van úgy, hogy nem az érv, hanem az agresszivitás győz.Abban van úgy,hogy alulmaradok, de kimondom a véleményem akkor is. Ennyit tehetek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami az agresszivitást illeti, éppen azzal találkoztam én magam- hogy akinek nincs érve, az hatalmát keményen fel akarja használni. S van úgy, hogy sikerül is.
      Azért mégiscsak jó tudni, hogy mások is szókimondóak:)

      Törlés
    2. Az érveket használók tehetetlenek az agresszívakkal szemben,mert az a viselkedés nem az ő fegyverük. Vesztesnek látszanak, és annak is érzük magukat, hacsak nem képesek fölülről tekinteni a helyzetre.Tudnunk kell mi az érték.

      Törlés
  7. Jó volt olvasni ezt a bejegyzésed. Érdekes, pont a napokban kaptam egy nagyon csúnyán megfogalmazott "kirtikát"...nem, nem a blogon, más fórumon. Nagyon rosszul esett, mérges is lettem, de tudtam, hogy úgy tudnék válaszolni a kritikára, hogy arra a másik félnek már nem lenne válasza, és én győznék. De megtanultam már, hogy a hirtelen indulat kiváltotta cselekedet semmi jóra nem vezet, így reagálás nélkül léptem tovább--nehezen, fájó szívvel...aztán végiggondoltam miért volt indulatos ő. Tulajdonképp még volt is benne némi igazság, amit akár szépen is megfogalmazhatott volna, és nem feltétlenül kellett volna a nyilvánosságot is belevonnia, ráadásul a problémáját egy pillanat alatt meg tudta volna oldani úgy, hogy a kutya nem veszi észre...de nem, jobb fennhangon, durva stílusban indulatot gerjeszteni...és szerintem a baj általában ez. A stílus, a mód... Meg az, hogy félreértjük egymást. Lehet, hogy aki a kritikát írta építő jellegűnek gondolta, a másik viszont támadásnak veszi (szintén a napokban volt rá egy tipikus példa, és döbbenten néztem, hogy mindenki amellé állt, aki a kritikát kapta, holott egyértelmű volt, hogy a másik félnek volt igaza, ráadásul nem is csúnyán mondta el a véleményét...). Viszont azt gondolom, és mélységesen egyetértek veled, hogy véleményünk ki kell mondani, legyen utána bárhogy is... Mert az építő jellegű kritikáknak igen is helye van, még akkor is, ha aki kapja, annak kicsit fáj (először), de később, ebből építkezve sokkal több lehet. A legnagyobb baj pedig ott van szerintem, ha az építő jellegűnek szánt kritika valahogy mégis rombol, és mindenkinek csak rosszabb lesz utána...de ha meg sem próbáljuk, akkor sosem fog változni a világ, az emberek. A kockáz ebben is benne van. Legyünk bátrak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy kaptál valami kapaszkodót. Az biztos, hogy mindenkinek a maga személyes élményei a legmeghatározóbbak. Erkölcsi nagyságról tanúskodik, ahogyan vélekedsz-ezt jó tapasztalni. És remélem, tisztázódott az az eset, ami téged érintett. Ami meg a másikat illeti, ahol a kritizált mellé állnak- hát igen, ez lehetséges, ha a másik tábor szótlanul figyel. ezért kell véleményt nyilvánítani.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések