Egyáltalán

nem épül be ez a blogolás a mindennapi rutinomba- ami távolról sem baj, ám minthogy nincs rögzült helye a 24órában, megeshet, hogy túlzásba viszem az itt időzést, ugyanúgy, mint a mellőzést.Ebből persze egyenesen következik, hogy visszapörgetve az elmúlt két hét eseményeit, fogalmam nincs, hogy építsek be ide olyan gondolatokat, mik akkor, abban a helyzetben olyan élettanításként hatottak...
Például:
- az Alma koncert második felében hajamat tudtam volna tépni,amikor sokszori felszólítás után sem vitték el a gyermekeket a színpadról a szülők, pedig láthatóan zavarták a zenészeket
- ráadásul az egész olyan lélekemelően indult- Anna azt mondta, ő sosem látott igazi szaxofont, és aztán le sem vette a szemét a különböző hangszerek szóló játékáról ( vagy inkább fülét, értsük jól), és szépen is muzsikáltak, és a sok magyar gyerek egy helyen egészen jól hatott ránk, meg még sokat is fizettünk érte...s akkor erre hogy jön az, hogy ilyen suta lesz a vége
- mindenesetre a kottáskönyv szép, s a dedikálással is kezdünk valamit( idő múlásával kíváncsi leszek arra, hogyan emlékeznek erre a lányok)




vagy:
- minekutána gyertyafényben, éjjel a konyha kövén négykézláb barkácsoltam a színpadra a díszletet, akadt olyan is, aki harmadnap megkérdezte, hogy hogy is van az, hogy a mi zászlónk nem olyan, mint amit a tévében mutatnak...mert én kívül tettem a zöldet- azt olvastam, végül mindenki döntse el, hogy a szabályt vagy a hagyományt választja. Én szabálypárti vagyok. Minden esetben. Következtetést itt is levontam.

És mikor lesz ilyenformán magyar a magyarnak testvére?.......






vagy:
- két naposra terveztem az ovis ünneplést. Az elsőn már készítettünk kézimunkákat, daloltunk, verseltünk, és beszélgettünk arról, hogy akkor mi magyarok vagyunk, de nem Magyarországon élünk...és valahogy kilyukadtam ennek a végére is. Nem mondom, hogy könnyű téma. Aztán péntekre kértem, hogy jöjjenek ünneplőben, hadd érezzük, más ez a nap. Ilyen esetben megismerem a gyerekeket, de főleg a szülőket: nagyrészt megértették a kérésemet. S jöhetett a mese, a képeskönyv, a huszártorna- ügyességi játékokban kimerítve, a csákó meg a zászló. Azt gondolom, értelmes március 15. volt. És a gyerekek éppen annyit megtudtak róla, amit 5 évesen tudniuk kell.









de:
- a falu ünnepségén ismét meg kellett tapasztalnom, hogy bizony nem kell a városba bemenni, hogy találjunk színpadra akaszkodó gyerekeket. Most komolyan azon gondolkodom, hogy ez tényleg csak engem zavar? ( Na jó, meg a fellépőket...)

és:
ha megvárom, hogy megsárguljon, és ki kelljen dobni, akkor talán azt is elfelejtem ezzel együtt, hogy most milyen jó érzés látni a múlt hétfőn tavaszi kiskertünkbe elvetett búzát- jó föld-jó mag- ügyes kezek- és ha az Úristen is úgy akarja, talán is gazdag, élettel teli lesz ez az év is, mint amilyen a kis edényekben a búza.






....
Írjam reggel korán, délben, este?
Ha élni való, akkor megkerül az ideje ....:)



Megjegyzések

  1. Kedves Júlia!
    Elsősorban köszönettel tartozom, amiért megtiszteled szerény blogomat azzal, hogy rendszeres olvasómmá váltál!! Pár bejegyzést sikerült csak elolvasnom a blogodból, de abból leszűrtem, hogy egy nagyon kedves, kreatív, jó humorú óvónő vagy, s ezért is közel állsz a szívemhez! Nem akarlak a történeteimmel untatni itt, csupán gratulálni a blogodhoz! Remélem sokszor lesz még alkalmunk egymás írásához hozzászólni!
    Üdvözlettel
    Marika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Isten hozott!
      Én szívesen vagyok ott.:)És lesz alkalom, azon vagyunk.

      Törlés
  2. Kicsit ott voltam veled, az Alma együttes koncertjén, az oviban, nálatok a gyertyafény mellett, a konyhakövön! Köszönöm!:-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Júlia, én sem írom rendszeresen a blogom, s próbálom a magándolgokat távol is tartani, de néha kiszakad belőlem, köszönöm a szavaidat. Ez a búzás ötlet, s mint díszlet nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt gondolom, jókor, szépen szakad ki :)
      Köszönöm!

      Törlés
  4. Milyen érdekes...
    Éppen megpróbáltam felvenni újra a fonalat, és leírni mindazt, ami az elmúlt majdnem két hétben fontos volt, vagy legalábbis annak tűnt. De nem megy.
    Ehelyett betértem Hozzád. És olyan jó volt megint itt lenni!
    Lassan három éves leánygyermekem múlt hét óta huszárnak készül, huszárnótákat énekel, zászlókat fest. Én pedig boldog vagyok, hogy nem kötelező versekkel, hanem élettel ünnepeltek az oviban.
    (A színpadon csimpaszkodó gyerekektől nekem is égnek áll a hajam.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök az ilyen rokon gondolatoknak, és hasonlóan gondolkodóknak.
      Persze várom azért az elmesélt fejleményeket!

      Törlés
    2. En sem ertem, hogy miert van az, hogy babszinhazban, vagy koncerten, s mas ilyen kozhelyeken, ahol meg kellene tisztelni egymast, nem tudnak egyes gyerekek, csoportok viselkedni. Mi vagyunk tul igeneyesk? En elvarom a csoportomtol, hogy ha babszinhazba megyunk csendben uljenek, ne zajongjanak, ne zavarjak egymast, es tenyleg hozza is vannak szokva a csendben uleshez, es akkor vannak egyesek, akik "bedobjak" a gyerekekeket a terembe, es azok csinalhatnak amit akarnak, a pedagogust vagy a szulot nem erdekli, csak az, hogy az o gyerekei jot szorakozzanak. De latom mostmar, hogy nem csak en akadok ki ilyeneken. Es persze, ha en mas csoport gyerekere raszolok, hogy ne zavarjon masokat, akkor en vagyok a rossz, aki mindenben kakat talal. Es rakerdeztem, es egyesek tenyleg ugy gondoljak, hogy csak ugy lehet, szetszortan, kontrol nelkul, mert hat elvezze a gyerek.

      Törlés
  5. Ez jól esett! Na látod nekem ez nem megy Júlia...!
    A lányaim egy kedves barátnőtől megkapták a Csiri-biri koncert felvételét Halász Judittól...imádják. Viszont ami felkeltette a figyelmem, az nem a zene volt, hanem a gyerekek...ugyanis a DVD-be régi koncertek is bevoltak szúrva, amikor Judit néni még fiatal lány volt. Hihetetlen! A gyerekek fegyelmezetten és szinte mozdulatlanul nézték szépen végig ülve a koncertet... Ez az, ami most már nincs meg! Régen volt fegyelem. Ma már a szülők túl sokat engednek meg a gyereknek...milyen jó is az, hogy ott bohóckodik és élvezhetetlenné teszik másoknak a szórakozást. Ráadásul úgy vannak vele, hogy a másé is ott van, akkor az enyém miért ne mehetne...na ebből kerekedik káosz rendesen. Mint a birkák mennek mások után... Ennyire szeretem ezt a fajta megnyilvánulást! Én nem is tudom hova hülyül ez a világ... Illetve ahova hülyítik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút így van.
      Most már csak azt nem értem, ha ennyien vagyunk, akik így gondoljuk, miért nem szólunk soha. Hiszen hallgatás beleegyezés...
      Én örülök, hogy a mi csoportunk például egy igen zajos, vidám sereg, de ha sorakozót fújunk, akkor azt hallják, és együtt is működnek ügyesen. mesélem is, hogyan viselkednek ők ilyen színházas helyzetben(nem most, de hamarosan.)

      Törlés
  6. Gazdag , nagyon szep beiras, es a szendvicsemen is kivul van a zold.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt a minőség, kérem:)Köszönöm, és jól esik az összhang.

      Törlés
  7. Nagyon jó végig nézni a képeket, s most döbbentem rá, hogy Ti az oviban ünnepeltétek Március 15-ét. Tartalmas napok voltak, látszik a képeken. A gurigahuszárok nagyon tetszenek, jövőre eltettem, köszönöm!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi az oviban, délelőtt, aztán a templomban, a templomkertben, kultúrházban:)
      Az oviban -is - jó volt. A huszárokat valahol láttam- a gyerekeknek nagyon tetszett, játsztak is velük, úgyhogy ajánlom tényleg, jövőre:)

      Törlés
  8. Nagyon jó volt olvasni Téged, és nézegetni a fényképeidet....tartalmas és nagyon szép beszámoló! Hozz ilyet még sokszor! :)
    Búzát én is akartam ültetni, de pont nem volt otthon a szüleimnek, így csak most hétvégén pótlom...lesz még belőle valami húsvétig?
    A kokárdáról meg én is olvastam pár hete, hogy bizony kívül zölddel az eredeti (én ezt eddig nem is tudtam), úgyhogy ha majd fűzök gyöngyből, azt hiszem kívülre kerül a zöld, és nem érdekel, ki mit mond. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha most elveted, húsvétban pont elég magas lesz:)
      Mi is repetázunk, mert ez már túl nagy.

      Törlés
  9. Olyan szépen írsz! Jó olvasni.
    A kokárdát valóban úgy kell készíteni, ahogy Te is. Bár ez állandó vita tárgya, de ha már egyezményesen belülről kifele olvassuk a színeket, akkor így lesz piros-fehér-zöld!
    Nagyon hangulatos a csoportszobátok. Szakmai ártalom, de minden apró részleten megakad a szemem, s csenem az ötleteket:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.
      A szakmai ártalom itt is nagy- keresem az ötleteket, aztán próbálom adaptálni.
      nagyon igyekszünk otthonossá tenni termünket- és jó a visszajelzés, irányt ad, hogyan tovább.Köszönöm.

      Törlés
  10. Mi sosem jártunk ilyen koncertekre, egész egyszerűen azért, mert nem bírom elviselni az "agyatlan népet", akik nem értik meg, hogy nem lógunk a színpadon, mert zavarjuk az előadókat. Én azt választottam, hogy akkor inkább én nem megyek, de ezen nem idegeskedek egy percet sem.
    A kokárda tudtommal úgy autentikus, ahogy Te készítetted, mert Szendrey Júlia is úgy készítette annak idején. De ez a másik terjedt el valamiért.
    Az ovis ünneplésetek és készülődésetek nagyon hangulatosra sikerült, gratulálok hozzá. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Ez is egy megoldás.
      De az csak nem lehet, hogy egyesek meggondolatlansága miatt más gyerekek lemaradjanak az élményről....
      Én most találkoztam ezzel így igaziból...és örülök, hogy sokan egyformán, ezt ellenezve gondolkodunk.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések