Utánam a vízözön,

vagy legalábbis biztosan az lenne, ha leírnám....
( Hogy akkor- most- tudom, biztosan, hogy igazam van, amikor az, aki tévedett velem szemben , igaziból hosszú ideje nem néz a szemembe, csak üzeni, hogy á...nem úgy gondolta, 
-hogy nem fér a fejembe, hogy míg gyermekem mindennapos lázzal küzdött, és küzd talán holnap is, megmagyarázhatatlan okokból, és közben hűségesen kéri, mi volt aznap a tanulnivaló, becsomagol minden este, mint aki reggel iskolába megy, szóval mindeközben létezik, hogy közben voltak, akik titkon örültek hiányának, mert kellemetlen helyzetektől kímélte meg őket...
- hogy miért kíván nekem sok nőnapot az, aki tegnap még röhögött rajtam, és holnap is kap rá okot
- s hogy mit keres a házas, bár fiatal tanárember tenyere a szintén fiatal, de hajadon tanárnő hátán le meg fel csúszkálva
- hogy egyáltalán ki a nő a nős embernek- ha nem a felesége, hiszen úgy dönt, nem vele tölti ezt a napot
- s hogy most ismét nem tudom, mi a barátság definíciója, mert úgy tűnik, átértékelődnek a paraméterek
- hogy miért baj az, ha munkámban jót, minőségit akarok, és időnként úgy érzem, sikerül is megvalósítani, másoknak is jó ötleteket adni
- s hogy az, aki  mindig az érdektelenségről beszél, a magáét is beszámítja-e...)

Mindezeket félretéve, mert ez ugye ünneprontás, én most bevallottan örülök, hogy ismét többen vagyunk, s a Felelet legújabb olvasóit köszöntöm azzal, hogy Isten hozott, igyekszem jófej lenni. Amikor nem sikerül, elrettentő példának kell azt elkönyvelni:))

És az apróbetűs résznél mennyivel jobban hangzik, hogy
- én büszkén mondom, hogy bár felejteni még nem, de megbocsájtani már rég tudok
- itthon jó helyen volt gyermekem, s bár néha türelmetlenül vártuk a  fájdalom múlását, azért a betegség sok gyöngéd pillanatot is hozott, és ha választanom kellene, biztosan azt választanám, hogy mindig vele legyek
- jó nekem, mert van, aki őszintén köszöntsön, nem sablonból, hanem szeretetből
- kiállja az időt a barátság próbája
- nem, nem kell véka alá rejteni, ha valami jót csinálunk- mert csak megmutatva- nem magamutogatva-épülhetünk egymás eredményeiből
-  és boldogabbnak érzem magam, hogy nincsenek elvárásaim senkivel szemben. Elfogadom, amit kapok, örülök neki- de nem várok el, semmit. Így minden, amit kapok, ajándék.

Konkrétumot nem mondok, példálózni nem akarok.


Megjegyzések

  1. Remélem már jobban van a kislányod! Szép hétvégét kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Némi gyengeség a nyoma, de ma már együtt voltunk istentiszteleten, holnap elengedem az iskolába.

      Törlés
  2. Már megint elgondolkodtattál!!!:) Többek között ezért szeretek idejárni, mert valóságos rejtvény számomra némely bejegyzésed. Bár nem is kell, hogy mindent megértsek, csak leszűrjem azokat a dolgokat, amelyek számomra valamiért fontosak.
    Apróbetűs rész: nagyon meghatott, hogy a kislányod minden este bepakolt a táskájába (betegen, s valójában önszorgalomból). Bárcsak egyszer én is így feküdnék le, hogy másnap indulásra készen legyek!:) Tündéri Anna jobbulást kívánok!!!!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.
      Arra nem is vállalkozom, hogy itt mindent megmagyarázzak, de van mód arra is:)
      Készülnek a zsákok, van segítségem, megmutatom, amint meglesznek. Hálás vagyok az ötletért.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések