Amennyire

borzasztóan bonyolult a maga banális egyszerűségében a mindennapok egymásutánisága, pontosabban az abban zajló, általában ugyanilyen intenzitással megélt életünk, nem is csoda, hogy már rég nem ábrándozom arról, hogy könnyedén elboldogulnék a világvárosok forgatagában is, és hogy de jó lenne valami nagynevű helyen élni. Hogy is, amikor itt is annyi minden történik, még azokon a napokon is, amikor csak a kapuig megyek, hogy ha visszagondolok, nem is tudom, melyik szeletkét vizsgálgassam tanulságul a holnapi napra.
Ezért, s mert már rég nem feleltem, és mert tudom, hogy ez könnyen felismerhető- ha feladványnak vesszük :)-, itt vannak ezek az apróságok, mind ezen az udvaron, mit megőrzésre kaptunk ki tudja meddig, s miket egy pillanat töredéke alatt szemünk elől vesztettünk, vagy éppen hosszasan lestünk, mert  ők nem modellkedni indultak ( a kívülálló ilyenkor kezdi mondani, hogy ennyi idő alatt már dolgozni is lehetett volna valamit.)
Bogarak.
Milyen érdekes, hogy az első asszociáció  a gyermek.





A gyermek, A. jól ismer : szól, hogy itt egy légy, fényképezzem le :)
Most akkor következik, hogy jónak ismerjen.

Megjegyzések

  1. Nagyon szépek a képek. Az almavirágot különösen szeretem. A bogarakat nem annyira. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Volt-nincs. Hát...én sem mindeniket :)

      Törlés
  2. A gyerekek boldogan figyelik a bogarakat.Nálunk is az udvarunkban az unokácskáim.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, iegn, elmélyülnek, kikapcsolnak ilyenkor a világból...

      Törlés
  3. Néha jó megállni és nézelődni...különben nem vesszük észre az apróbb népséget"!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már csak attól félek, hogy néha túlságosan megállok, valósággal leragadok :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések