És te,

nem vonod kétségbe sosem munkád értelmét?

Hogy hiába söpröd az utcát, a sörösdoboz úgyis oda kerül? ( cukorkáspapír, almacsutka, fagyipálcika, cigarettacsikk satöbbi)
Hogy hiába pengeted a húrokat, a világ lármája hangosabban többeket vonz?
Hogy hiába ásod a kertet, lesz tán jég, s elveri a palántot?
S hiába hímzed a terítőt, mindenki az ipari nyomtatottat veszi, ha ugyan?
És hiába írsz magasztosan, csak pletykára van vevő?
És hiába faragod a faasztal lábát, csak műanyag kerestetik?
És hiába mesélnél mesét, mondogatnál mondókát vagy dúdolnál népdalt, nem elég érdekes az?

Amikor megkérdőjeleznek, mert sorba állítod őket, nótaszóval meneteltek, s mert az asztalon kezeket akarsz látni , nem lábakat a tányér mellett.
Mostanában mindenki azért harcol, hogy úgy legyen, ahogy ő maga akarja: gyermek, felnőtt, nő, férfi, fiatal, öreg, s minden kategória.Ahogy akarja, ahogy jól esik.Szabályok nélkül.

Volt valamikor egy olyan, hogy Legyen meg a Te akaratod.Ez nem az emberi gőgről szólt.

Én azt gondolom, vannak jófajta sorok, melyekbe érdemes beállni, s az étel is jobban lecsúszik, sőt könnyebben emésztődik, ha a hát egyenes, s ha nincs rend, abból mind vesztesen jövünk majd ki.

Pedig rózsaszínben látom a világot:





Megjegyzések

  1. Néha én is kétségbe vonom...de aztán folytatom, mindig újult erővel, mert amiben hiszünk, azt folytatni kell! :)
    Köszönöm! Megint nagyon szépet írtál!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Igen, igen, folytatni...ezt szeretnénk.Csakhogy annyi de van időnként...
      Azt nem mondhatom, hogy ezt most szívesen írtam...

      Törlés
    3. Tudom, hogy nem szívesen írtad. Rosszul fogalmaztam: nagyon szépen leírtad azt, amit írtál, ezt akartam írni. Olyan jól meg tudod fogni a dolgok lényegét. És ezt olyan szépen tudod szavakba önteni...erre írtam, hogy szép. :)

      Törlés
  2. Igen, igen. Szívemből szóltál. Sokszor kérdezem én is ugyanezt. Tegnap és ma különösen foglalkoztatott ez. Az a jó pedagógus, akinél minden úgy van, ahogy a gyerekek akarják? Vagy az, aki igenis megkövetel bizonyos dolgokat, a legfontosabb, hogy meg akarja nekik tanítani azt, amit kell??? Lehet, hogy régimódiak vagyunk? :)))

    VálaszTörlés
  3. Én is elgondolkodok néha napján ezeken a kérdéseken....Aztán néha úgy gondolom,nincs értelme a "széllel szembe pisilni",DE akkor mindig történik valami olyan(ami engem-minket igazol!)amitől újra visszatér az erőm és folytatom a munkámat,MERT érdemes:))A gyerekek előbb-utóbb "meghálálják" a szeretetükkel:))

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon jó téma, nálunk is egyre többször gondot jelent. A gyerekek többsége nem ismeri azt a szót, hogy "szeretném", csak azt, hogy "akarom". Sajnos a szülői példát követik: "Fel akarod húzni? Hová akarsz menni?" és hasonlók. Szomorú, de néha az ember tényleg úgy érzi, hogy "széllel szemben...". Egyre inkább terjed az a nézet, hogy mi is "szolgáltatunk". Hogy ez hová vezet, arra nem is szeretnék gondolni!

    VálaszTörlés

  5. "S hiába hímzed a terítőt, mindenki az ipari nyomtatottat veszi, ha ugyan?
    És hiába írsz magasztosan, csak pletykára van vevő?
    És hiába faragod a faasztal lábát, csak műanyag kerestetik?" - egyre jobban eligénytelenedik a világ...a talmira vagy szükség, nem a szépre, az igazira. Pedig nálatok még sokszor azt érzem, megvannak az értékek, vigyáztok rá és az nekem annyira tetszik.

    A húsvéti szokást mikor olvastam a Falusi parókia blogon, tele lett tőle a szívem, annyira szép volt.

    Júlia, tedd úgy a tennivalóidat, ahogy jónak látod, hidd el nagyon értékes dolgokat művelsz!!

    VálaszTörlés
  6. Ha rózsaszín az ég alja, akkor szél lesz. Ha szél lesz, akkor fújja el a csúnya felhőket!;-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések