Hogy

mi volt, nem tudom. Maradok ennél a végleges válasznál, mi sem nekem, sem másnak nem jó, mégis most  el kell fogadni. S kompenzálom azzal, hogy hétfő hajnalban csak úgy lehet véget vetni a dolognak, hogy a figyelmet magasztosabb irányok felé tereljük: haladunk az úton, s reménykedünk, hogy a sötét után fény lesz, s a látóhatár kiszélesedik, akkor megnyílik a világ, s egész lényünk képes lesz befogadni azt, amit számunkra az tartogat.
Ábrázolva:





Még mindig a Mezőség.

Megjegyzések

  1. szép, megnyugtató képek. jó nézni és odagondolni magamat/magunkat a hegyek közé.

    VálaszTörlés
  2. Kívánom, így legyen Júlia!:-)

    VálaszTörlés
  3. Idézet ismeretlen szerzőtől:
    Tanulj a múltból, de élj a jelenben, hogy jövőd lehessen....
    "Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd.
    Szeresd azokat, akik jók hozzád.
    Felejtsd el azokat, akik nem.
    Hidd el, hogy minden valamilyen okból történik.
    Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte.
    Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz.
    Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni!"

    VálaszTörlés
  4. Júlia, a felhők felett mindig kék az ég! Ahogy a sötét után is mindig fény következik.
    Szépek a képeid!

    VálaszTörlés
  5. Kedves mindenki- köszönöm :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések