Végtelen

nyugalommal- na jó, annak közelében- indultam útnak hétfőn a csoporttal, magam mellett tudva kolléganőt, dadusnénit, a világ legtermészetesebb dolgának tekintve a tényt, hogy a pedagógus a tanév során egyszer-kétszer elviszi ilyen-olyan kirándulásokra gyermekeit. A csoport, osztály gyermekeit, akik természetesen még mindig a szüleiké :) S akkor most, amikor fél tonna szendvics, keksz, víz, alma, vékony-vastag ruhatár, ilyen-olyan zsepik, s ki tudja még milyen apróságok várakoznak reggelre, hogy használatba legyenek véve, csak ülök magamból bámulva kifelé, cseng a fülemben Rebeka mai utolsó kis mondata- Te is pihenj jól, anya!, elkészültem, lefekhetnék...s valahogy mégis inkább azon vagyok, hogy meggyőzzem magam- az is a világ legtermészetesebb dolga, hogy más pedagógusok is kirándulnak, és ők is ugyanolyan szeretettel vannak a gyermekek iránt, és éppen úgy vigyáznak rájuk.
Nem , nem kételkedem én ebben.
 Egyszerűen csak nagyon hosszú lesz a nap, amikor először megy nélkülünk Anna kirándulni. Végső soron könnyű neki- csak alkalmaznia kell mindazt, amit alig féléves kora óta tapasztal: kirándulások, természetjárás és közösség . Remélem, sikerül neki úgy megélni ezt napot, ahogyan várta- lelkesen, mindent beleadva, vidáman.



Hogy tudnék én ilyen fontos pillanatokban bármi egyébről írni....:) Amikor majd hazajön.

Megjegyzések

  1. Ó, mennyire értem, amit írsz! És mondhatnám, hogy nyugi, pihenj jól, de tudom, én ugyanígy lennék/leszek...
    Remélem Anna nagyon jól érzi majd magát, és rajtad keresztül mi is részesei lehetünk majd kicsit a kirándulásnak.

    VálaszTörlés
  2. Értem én is a gondolatot. De szerintem ha hazajön, akkor tudod majd leírni azt - milyen volt először nélküle....neki meg a család nélkül. :) Ahogy elnézem Őt, remekül fogja érezni magát.

    VálaszTörlés
  3. Annyira át tudom érezni most én is a Te lekiállapotodat, mivel 2 héttel ezelőtt Máté is kirándulni volt Kalibáskő-n...akaratom ellenére egész nap görcsben volt a gyomrom...DE mindent kárpótolt az a pillanat amikor megpillantottam a ragyogó arcát....és elmesélte a rengeteg sok élményét....Tudom nagyon nehéz...nekem is...de meg kell tanulnunk néha 'elengedni' picit gyerekeniket....az ők érdekükben is....sokat fejlődnek ilyenkor...De azt hiszem nem kell ezt Neked mondanom, pedagógus lévén Te tudod a legjobban:)

    Üdvözöllek, és várom az élménybeszámolót...

    P.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések