A második

félév hajnalán olyan jellemzően kuporogva itt a zúgásban, félhomályban, körmölve a már rég bekért szöveget- s közben tapasztalva, mennyire elromlott a kézírásom, ami mindig max helyes volt, de könnyed és szép sosem-, összevissza szaladnak a gondolatok, hogy hogyan is teltek el a hónapok, lett télből tavasz s aztán nyár, bimbóról bimbóra követtem a virágokat, fecskéket, gólyákat, terelgettem, s sokszor hajtottam, hogy ne mondjam, kergettem a kicsi elsőst, s számigáltam magamban, hogy a középsős is lassan már nagycsoportos, ünneplőből háziba és vicaversza öltözködtem, és ígérgettem magamnak főleg, hogy mindig rend lesz ezentúl, és valami finom, amivel a hirtelen betoppanót megkínálhatom, hadd érezze, örülök, hogy benézett, ide bármikor jöhet, s hányszor (n) nem sikerült betartanom, amit ígértem, és megvalósítanom, amit terveztem, hányszor hagytam alább, mint máskor szoktam, de főleg hányszor nem is terveztem már.
Állítólag nem kell folyton felmutatni valamit, bizonyítani.
Ilyenformán nem is lényeges, hogy mit hoz a második felvonás- valahogyan lesz majd. Előre nézek, mert ha vissza, nem mindig van nevethetnékem, s bízom benne....

Formáld olyan hellyé az otthonodat, ahol mások mindig szívesen vannak, a békesség és a kölcsönös megbocsátás házává. ( Roger Shutz)

A szív, a béke és a bocsánat önmagammal kezdődik- ezen dolgozom, bármennyire is önzőnek tűnik a dolog.
S hogy az otthon egy tág fogalom, az már egy következő kérdés.






Voltak, akik követték az elmúlt hét beütemezett bejegyzéseit, amikor a táborban voltunk, mobil és internet jel nélkül, s várták, várják a beszámolót- meglesz, megtalálom a módját, lassan alkalmazkodom az itthonhoz. Addig is- köszönöm, kedves idegenek, hogy kárpótoljátok, amit az ismerősök sokszor elmúlasztanak.

Megjegyzések

  1. Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott.

    Wass Albert

    VálaszTörlés
  2. Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

    Wass Albert

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És azért továbbra is olvasnék jó dolgokat- igaz, nem sűrűn írtam megjegyzést, önző módon megtartottam lelkemnek az ott tapasztaltakat.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések