Olyanok vagyunk,

mint a mezítlábas, hellyel-közzel kócosan, fityegő inggel a méltóságos uradalom  kerítésén kívül bámészkodó, ábrándozó pórnép. Aki elképzeli, milyen is lehet ott benn, ahova nehezen lehet bejutni, vagy ahol inkább semmi keresnivalója nincs. Milyen lehet ott, ahol nem csak kiszüremlik a zene, hanem hallatszik az, érthető a szövege és mindenkinek ugyanazt mondja ugyanazon a nyelven, milyen lehet ott, ahol a fények valódi fényükkel világítanak, és nem csak az aláhulló távoli füst jelenti az élményt, milyen lehet ott, ahol egyenlő vagy?
Ahol mi lakunk, ma csend volt. Méltóságteljes.
A fényt, a tüzet láttuk. Csak másképpen.


Az ünnep a lelkekben van. S a haza- az is. Ezzel élnünk kell, s hordoznunk a tudatot, hogy hiába van nevünk, nyelvünk, érzelmünk és papírunk hozzá, hazánk csak a lelkünkben van. De azt büszkén mondjunk magunkénak.
S míg így sopánkodom sorsunk felett, eszembe jutnak mindazok, akik ott vannak, a korlátokon belül, s arra gondolok, vajon értik-e ők mindezeket, szeretik-e egymást azzal a szeretettel, amit az ezeréves keresztyénség kellett, hogy hozzon nekünk, s eszembe jutnak mindazok, akik - velünk ellentétben- maguk döntenek úgy, hogy a korlátokon kívül keresik a boldogulás ösvényeit. Vajon ők hogy éreznek, és mit?
Mind magyarok.
Igen, még mi is. Itt a keleti végekhez közel.
Vajon hogy érzünk, és mit?

S mert megvagyunk százegyen, amikor találkozunk-mert találkozni fogunk ebből mindannyian, akiknek módunk, akaratunk lesz eziránt-, akkor majd ezt is megkérdezem. És még sok mindent- családról, gyerekekről, munkáról, háziasszonyi teendőkről, hitről, kézimunkáról, kirándulásról, lélekről.....Hálás vagyok, hogy vagyunk, ennyien vagyunk, s hogy ez a mérce kötelezhet engem a jóra.

Ünnep volt ez a nap a javából :)

Megjegyzések

  1. Én úgy látom embere válogatja legyen korláton belül vagy kívül. Becsülés, tisztelet az otthonmaradást választóknak. Bár, akik eljönnek azért azoknak sem könnyű, hazátlanná lesznek, lélekben, megítélésben, úgy tapasztaltam. Persze, ismét embere válogatja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maradunk, ez - majdnem-biztos:)
      És egyetértek.

      Törlés
  2. Szerintem a mennyország lesz olyan, ahol egyenlőek vagyunk. De jó is lesz, már várom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt, a földön, amíg az ember magára hagyatkozik, és maga dönt, addig ilyen téren sem számíthatunk túl sok jóra...

      Törlés
  3. "Itt élj, vagy bárhol:
    lényeg, hogy otthonra lelj!
    így élj, vagy bárhogy,
    a szíved magyar legyen!"
    (Lord zenekar)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.Nekünk elég is , elég kell, hogy legyen.

      Törlés
  4. Nagyon szépen írtad. Én azt gondolom, hogy akik ma a leghangosabban, mellet döngetve magyarok, pont ők nem érzik át igazán, hogy mit jelent egy nemzet egysége, összefogás és hazaszeretet (korláton kívül is belül is). Ők nem a hazát és a nemzetet szeretik, csak azokat, akik velük egy véleményen vannak. Talán egyszer megértik, talán soha.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.
      És felettébb szomorú, hogy alig vagyunk, és így sem választjuk a békét.

      Törlés
  5. A bejegyzes nagyon szep, koszonet erte!

    Magam is sokszor boncolgattam ezt, vitatkoztam masokkal..ma mar ugy latom, ahogy az egyszeri macska tortenete van.Van egy macskad de a szabalyok, a hazirend nem engedi , hogy allatot tarts, el kell ajandekoznod.Lesz egy masik macskad, orokbe fogadtad, imadod, elgazolja egy auto.Mindket macskat szeretted.

    Talan akkor lesz igazan jo, de olyan nagyon jo, amikor azt a kapott, gyonyoru nyelvet csak beszeljuk egymassal, szeretetben, firtatasok, feltetelek, legek nelkul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, sokat jelent ez nekem.
      S hogy mikor nem lesznek feltételek, firtatások, arra kíváncsi vagyok magam is.

      Törlés
  6. Köszönöm a bejegyzésed !

    Ünnepeltünk mi is, csendesen, egy szerény nemzeti szinü karkötövel, amit itt messze idegenben olasz színeknek néztek. Jól esett öket felvilágosítani... és igen tisztelet az otthonmaradóknak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Össze szoktak minket így -úgy téveszteni. Ezen már nem is csodálkozom.

      Törlés
  7. Én 100%-ig magyarnak érzem magam. Ez soha sem volt kérdés és nem is lesz az. Határon túli magyar vagyok, büszke erre és jól érzem magam ott, ahová szültettem. Érdekes ez, de sohasem vágytam Magyarországra, mert azt gondolom, a magyarságunk megélése nem attól függ, hogy a határ melyik oldalán vagyunk. Itt is ünnep augusztus 20, hiszen magyarok vagyunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is:)
      Magam sem tudnék Magyarországon megélni, annyira erdélyi vagyok, azt az életrendet nehéz lenne megszokni.
      Nem is értem, miért félnek oly sokan, hogy mi mind odatelepedünk...
      Jó nekünk, ha úgy tetszik határon túliaknak- mi ettől vagyunk különlegesen magyarok:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések