Most határozottan

azt gondolom, hogy eljön a pillanat, amikor kész leszek elengedni-  munkát, tárgyat, helyet, élményt, emléket, hóbortot,életet.
Embert nem.
Kiteljesednek dolgok. És jönnek új feladatok, kihívások.




Megjegyzések

  1. Nem mindig tudom ám, mire felelsz, de én azt gondolom, hogy néha embereket is el kell tudni engedni, és ennek számos oka lehet.

    VálaszTörlés
  2. Izgalmas! Sok sikert bármi is legyen az, amibe belevágsz.

    VálaszTörlés
  3. Nézted a könyvet,amiről írtam tegnap? Most még nem kell embert tudnod elengedni,de készülj rá,mert eljön az ideje....Az is nagy dolog,hogy a többit el tudod engedni!

    VálaszTörlés
  4. Pedig a legnehezebb elengedés még hátravan...mikor a lányaid járják majd az útjaikat.

    Nagyon nehéz, tulajdonképpen én a mai napig sem igazán tudtam elengedi az enyémeket, igaz semmiben nem gátolom/gátoltam Őket soha, csak ott belül szeretném még mindig, ha itt lennének velem/velünk. Aztán sóhajtok egy nagyot és mindig azt mondom: ez az élet rendje, hogy éljék az életüket úgy, ahogy jó nekik.
    Bocs a monológért:)

    VálaszTörlés
  5. Hú, én nagyon nehezen, tán nem is tudok elengedni egyetlen barátot sem. Mindig ott vannak a szívemben, bár a távolság elválaszt tőlük. De eszembe jutnak valamilyen sztorival, vagy valahogyan, és aztán azt megosztom velük. Vagy kapok visszajelzést vagy nem... de én nem feledem őket.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések