Egy zacskó paprika

és verseny, hogy ki rendelkezik nagyobb régiséggel.

Persze, ez így nem érthető.
Láttam Brüsszelben, éreztem, hogy azoknak, akikkel ott beszélgettünk, együtt voltunk, halvány sejtelmük sem volt arról, mit jelent ma Erdélyben magyar reformátusként élni. Van egy bélyeg, amit sablonosan ránk ragasztanak, vagy éppen nem ránk, akikkel beszélgetnek, de úgy általában minden itthon maradottra, s aztán ebbe a sablonba nem igazán férnek szívmelengető dolgok. Mert nem mosolyog a lelkem, amikor a dolog úgy fest, hogy van egy tükör, nézz, bele, s abban a koldusokat, vendégmunkásokat, a rossz utakat, a kicsi fizetést és hasonló dolgokat látsz, mik onnan nézve a te életed részei. Ami talán így is van, de nem biztos, hogy mindannyiunk életének fő részei. Szóval nem értenek, nem akarnak érteni, gyengéknek, kulturálatlanoknak, szegényeknek, giccseseknek tartanak sokan, sok helyen. Nem is csoda- talán sokan közülük nemrégiben hallottak arról, hogy egyáltalán van Erdély, s ott élnek magyarok, méghozzá nem kevesen. Ezen túl lehet lépni.
Nagyobb baj az, amikor mi magunk sem értjük egymást, akiknek együtt kell élnünk, ebben a sokszor gyenge,kulturálatlan, szegény és giccses világban. Persze, én egyáltalán nem látom ezt az oldalát , csak ugyanazzal a példával élek most, én a szépet és jót keresem, igyekszem megtalálni ebben a helyben , ezekben az emberekben.

S akkor a paprika meg a régiség?
Ez egy kedves történet, ami az erdélyi magyar református élet iskolapéldája, ami megmutatja, hogy gazdagok, értelmesek, ízlésesek is vagyunk. Sőt mi több, nem beszélünk a szeretetről, hanem valóban gyakoroljuk. Azokkal, akik hagyják, akik elfogadják.
Szombat a gyülekezeti vallásórák, káték, ifik napja. Meg a takarításé, tanulásé, vasárnapra főzésé, mosásé-beszedésé, ez utóbbiakra igen kevés idő maradva. Tudja ezt mindenki, aki gyakorolja a műfajt. Amiért nem jár semmi. Vagyis amiért sok minden jár, a legtöbb- mosolyok, gyerekzsivaj, barátság, ...., nem anyagiakban mért fizetség. De a zacskó paprika! Mert valaki úgy érezte, egyébbel nem tudja meghálálni a szombatokat, de ezzel igen, örömmel, őszintén.  Mert talán nem is érti, hogy nekünk ez természetes, hogy hétvégén számláljuk a gyereksereget, és örömmel hallgatjuk, ahogyan megbeszélik, ki jár a legtöbb ideje vallásórára. És micsoda elégtétel, amikor az ötödikes kislány kiszámolja, ő bizony már nyolc éve csak akkor hiányzik, ha beteg.

Többet kellene erről a világról írni, varázslatos. Meg is tudnám a hallgatóságot erről győzni :) Ez sokkal fontosabb , mint egyéb emberi gyarlóságok fölött keseregni.




            Vagy egyszerűen annyit kellett volna lejegyezni, hogy vallásórát tartani az egyik legjobb dolog a világon, mert nem kötelez sem főnök, sem terv, sem határidő, sem órarend,csak a lelkiismeret, s  mert nem magunkért tesszük. S hogy bármilyen jelét adják az emberek annak, hogy látják , amit teszünk, és tetszik nekik is, az már bejut a szívmelengető kategóriába.
             Ezekről érdemes beszélni.
             Meg arról, ami a legfontosabb- az első sült gesztenye, onnan a Vár sarkától, az varázslatos. És idén nem én hoztam. De ketten örültünk neki :)
          


Megjegyzések

  1. Tudod, a főiskolán volt egy tanárunk Kiss Gyula, művelődéstörténetet tanított. Ő belénkverte Erdély szeretetét. Mit szeretetét? Mindenekfelett. Mert ott van a magyar kultúra rengeteg értéke. Sosem felejtem el, addig szinte nem is hallottunk róla, akkor nem szabadott még hallani róla.. MIkor először jártam felétek ez a csodavárás teljesedett be. Ma pedig sokszor a szívem szakad meg. A "szombatokat" gyerekeimnél tapasztaltam, s azt is, mikor eljöttek ennek micsoda nyomai maradtak az ottmaradókban. Néha ezek a megfizethetetlen nyomok többet érnek minden másnál: a szívben, a lélekben.

    VálaszTörlés
  2. Teljes mértékben meg tudom érteni és átérzem az első gondolatban leírtakat. A szlovákiai magyarokró nagyon keveset írnak, beszélnek. Keveset mutatnak meg belőlünk. Ha példáulozni akarnak valamivel, megmutatják Kelet-Szlovákiát, aol szegénység van. Akárcsak MO ama részén, vagy Ukrajnában. Rólunk viszont, akik Nyugat-Szlovákiában élünk, ideális, európai körülmények között, szép házakban, dolgozva, tanultan, nem szólnak. Sokszor bánt ez azért. Nem vagyunk jó negatív példa.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon-nagyon szép bejegyzés. És azt is tudom pontosan, miről beszélsz. Nagy ölelés ezért a bejegyzésért.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm. Úgy megölelnélek...

    VálaszTörlés
  5. Újabb igaz gondolatok, és most is értettem mindent, még a le nem írt gondolatokat is. De hidd el, ez ránk is igaz. Elég, ha csak annyit mondok: Borsod?

    VálaszTörlés
  6. Jó pár évvel(talán 15-20) ezelőtt a moldvai csángókról volt egy film .A filmben előjött ,hogy végre már vezetik a villanyt a faluba .
    A riporter ennek az áldásait akarta kihozni a kérdezett tanítónőből .A tanítónő erre azt monda ,a kulturáltság nem a villanyáram meglététől vagy hiányától lesz több. Azóta is sokszor elgondolkodom ezen , az inkák mai szemmel hihetetlen tudása jutott akkor az eszembe ,szerintem ők sem ismerték a villanyáramot.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm e szép bejegyzést, nagyon szép munkát végeztek a gyerekekkel, gratulálok!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó volt olvasni, azt hogy ki mit gondol nincs igazán értelme ezzel foglalkozni. Tudom ha igazságtalan a feltételezés akkor bántólag tud hatni de amit átélünk azt magunk örömére tesszük és így vagyunk boldogok.A rossz gondolatokkal bíró ember sohasem boldog, örök elégedetlen mindennel. Nagyon jó lehet a közösségetekhez tartozni boldogok azok a fiatalok akik ilyen társaságban töltik a hétvégéjüket. Nagyon ügyesek szép dolgokat alkottok!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm neked, ezt a bejegyzést.
    Hányszor, de hányszor mutatják meg nekünk, közöttük élöknek, ezt a tükröt. Àllatbarátok, lakókocsival világot járok, akik kelet fele nem utaznak, mert...és akkor jön a görbe tükör. Ilyenkor türelmesen s amennyit a szókincsem enged mesélek családról, összetartó rokonságról, közösségröl, gyönyörü helyekröl, vendégszeretetröl, stb.
    Pillanatra eltünik a szemükböl a kétely, de aztán egy újabb szenzáció hírre ( lásd média) a kérdések megismétlödnek...és akkor újból kezdem.:)

    Szeretettel ölelek: Zita

    VálaszTörlés
  10. Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása.

    Hitük szerint a világegyetemet Viracocha teremtette, minden az ő irányítása alatt állt.

    VálaszTörlés
  11. Még egy adalék a Híres európai kultúrához.
    http://moly.hu/konyvek/passuth-laszlo-esoisten-siratja-mexikot

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://mek.oszk.hu/01400/01439/01439.pdf

      Törlés
  12. Jaj jó újra olvasni téged Júlia! Látom egészben" hazaértél...tele gondolatokkal...

    VálaszTörlés
  13. Ölelés Neked! Mindenféle okok miatt most jutottam el ehhez az írásodhoz, és hálás vagyok érte.Mikor Erdélyben voltam, ültem a buszon, és a sok érzelemtől, a meghatottságtól folytak a könnyeim.Nehéz szavakba önteni, de úgyis érted, értitek!

    VálaszTörlés
  14. Hogy miért látnak minket külföldön így? Nos, itt Déván legtöbb küljárati busz megáll, mely lentről, az oltyánok felől viszi ki a külföldön dolgozni vágyókat, hatalmas ipar, szinte non stop látni lehet őket. Mit mondjak? Azt hiszem vagyok én szociálisan érzékeny lélek, mindig azon jár a fejem, hogyan tehetem jobbá a világot -noha állítólag nincs értelme- de amikor ezeknek a buszoknak az utasait meglátom, mindig elkeseredek. Olyan specimenek ezek az emberek, hogy tisztára csodálom a nyugatot, hogy beengedik őket, sőt még munkát is adnak nekik.
    Most egy ilyen csapatba bekerülni, elmenni Brüsszelbe hagymát szedni egy magunk fajta sápadt arcúnak, ne csodálkozzon, hogy ugyanazt a bánásmódot alkalmazzák rá is, mert itt minden statisztika. Egy negyvenes létszámú buszon kullog még két magyar, nem jelent semmit, beolvad a tömegbe.
    Nekem sem lenne más véleményem egy országról, ha ezeket a specimeneket látnám legelőször.
    Viszont a nyugatról nekem is van véleményem, lehet, hogy félreértelmezett, mert a helyzet úgy hozta, hogy csak olyanokat ismertem meg, akik mást sem akartak, mikor országomba jöttek, minthogy átverjenek, bepalizzanak. Ezért nekem sincs valami jó véleményem róluk. De lehetnek akár cuki emberek is ott, nem kétlem, ahogy az egerek is cuki állatok, jópofák, de szemtelenek, minden szétrágnak és bepiszkolnak...
    Abban igazad van, hogy a mi dolgunk lenne a mi dolgunk. Itthon rendezzük mi a portáinkat, nekem annyi lenne a hozzáfűzni valóm, hogy ne csak katarzis szinten keressük, ápoljuk magyarságunkat, hanem konkrétan, vállalkozásokkal, dolgos nép vagyunk, ha találnánk egy gazdasági összekötő formulát, még ebben a világban is szépen meg tudnánk élni. Mert azt látom, hogy a politika és a média nagyon megtalálták a módját a rombolásra, eszközök, melyekkel csodákat lehetne művelni, röpködnek itt az elvek s a nézetek, de a gazdasággal senki nem foglalkozik. Ez viszont ránk vár, ennek semmi köze a nyugati befolyásnak.
    Én abban bízok, hogy egyre többen fognak a katarzisos magyarságból kijózanodni és végre ahhoz a munkához látnak, mely a gyermekeink számára nemcsak a vallásórák lesznek majd élmények, hanem az elvégzett munka öröme és haszna, mely családját élteti itt és nem máshol...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást, egyetértek. Csak annyit fűznék hozzá: mi a magunk részéről kivállaltunk egy munkát, és ez éppen a gyermekfoglalkozásokat jelenti- többek között-, a nevelést, ami talán éppen olyan fontos, mint kétkezi munka. Ami megvan maga is. Azt gondolom, hogy nem ezeken az alkalmakon múlik a gazdaság fellendítése :)
      Dolgozni kell, az tény, mindenkinek meg kell találnia a maga feladatát.
      És igyekszünk nem elfogultak lenni magyarságunkat tekintve, tudom, semmivel sem több az, mint másnak a maga nemzetisége- vagy talán mégis-, nincs itt semmi katarzis. Csak a mindennapok, amik tanítanak. Élni, dolgozni, vagy nélkülözni...mikor, mit.
      Sokat lehet erről beszélni, abban talán egyetértünk, hogy rajtunk is múlik a dolgok alakulása :)

      Törlés
    2. Hát pedig a gyermekfoglalkoztatást ugyancsak egy hasznos vállalkozásnak tekintem, mert lám én is abban a hajóban evezem, hogy mivel a dévai magyarság nem hajlandó iskolán kívüli extra foglalkozásokba befektetni (délutáni tanítók, foglalkoztatók fizetése, -noha jómódú a helyi magyarság-), nekem kell házilag megoldanom minden apró cseprő dolgot, ami persze nem olyan, mintha a gyermek közösségben élné meg azt, és ne is mondjam, hogy kivesz a termelői tevékenységemből, holott tudvalevő, hogy félnormásan nem lehet vállalkozni manapság.
      A gazdasági pörgés egyik eleme az egymás foglalkoztatása, így jutunk keresethez, így tudunk fejlődni, alkotni, örülni az életnek...szerintem..
      Nagyon örvendenék délutáni lego-klubboknak, vagy bármilyen más egyéb gyermek foglalkoztató tevékenységnek, ami nem muszáj kizárólag vallás vagy nemzetmentő jellegű legyen, szívesen befizetnék alkotó délutánokba, de pontosan a kérelem hiánya miatt nem lehetséges.
      És akkor mi van? Az egész pereputty nézik a tévéket, de persze jönnek a szülők álszent pislogással, hogy bezzeg a romboló tévék. De azzal nem törődnek, hogy a gyermekek gyűlölik a tévét, leginkább társaságban játszanának, de kényelmesebb beverni a kölyket a szobába. És persze a következménye az, hogy a gyermekek megszokják a tévét....

      Törlés
    3. Igen, örülök, hogy akkor mégsem fölösleges ez a gyerekfoglalkoztatásos dolog. azon túl, mindenki olyant tud tartani, amire elhivatása van, netán amihez ért. Nyilván a különböző szakkörök remek dolgok, és szomorú, hogy nálatok nemigen vannak ilyen helyek.
      Amit mi csinálunk, az ingyenes, nem is kell érte fizetni- egyszerűen el kell engedni a gyereket :)
      És addig sem ül a tévé előtt.
      Hozzáteszem mi jól állunk akkor, hiszen itt mindig vannak gyerekek a kisparkban, sokan sportolnak, színjátszó köröznek, táncolnak...azt hiszem, elég jól el vannak a gyerekek foglalva.
      Örök talány persze, hogyan lehet némelyeknek fb oldala :))

      Törlés
  15. Sok gondolatot indított el bennem is ez a bejegyzés. Nálunk hozzájön az is, hogy mi vagyunk egymás legnagyobb ellenségei (konkrét mondás Amerikában: Nincs ellenséged, szerezz magadnak egy magyar barátot!), ha vigasztal, az erdélyiek legalább összetartanak külföldön... Szeretem Magyarországot, akkor is ha sok távolra szakadt (diplomás) hazánkfia lesajnál minket a takarítógép / mosotagó-medence mellől... Nagy ölelés Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.
      Igen, látom én is, hogy összetartanak- itthoni barátaink Budapesten remek csapatot alkotnak, mégis szomorú vagyok, hogy miért nem itthon.
      S aki lesajnál, annak fogalma sincs....sok mindenről.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések