Karácsony felé (11)



ha koradélután talán még langyos a délelőtt megfőtt ebéd, s hazavárja azokat, akik miattam is fáradoznak, s mire hazaérünk, belengi a házat a frissen mosott ruha és a sült máj keveredett illata,
ha láttam a lányok mosolygó arcát, ragyogva, mert ők meg látták az enyémet összevont szemöldök nélkül,
s közben remélem, hogy marad estére is abból  a lendületből, amit eddig éreztünk,
s tudom, hogy jó lesz este elolvasni az elmaradt 11. igét, ami mellől a kis csoki már hiányzik :),
....
még az ilyen békességes percekben is szerteszét fut az ész, a gondolat, az élet.
Hogy jön az ünnep, tőlünk független. Hogy milyen állapotokban talál, még sokszor az is. De hogy mennyire van erőnk, akaratunk és hitünk megélni annak lényegét, már csak rajtunk múlik.

Megjegyzések

  1. Szeretem olvasni soraidat, olyan léleksimogatóak... Köszönöm:)

    VálaszTörlés
  2. azt hiszem nemcsak rajtunk múlik. a legváratlanabb időben jön, és ölel át a Karácsony , talán egy elóbégatott kánontól, talán egy hajléktalan köszönöm-jétől, talán a"tavaly is ilyen volt nálunk" érzéstől, mindegy, egyszercsak nem tudsz előle elszaladni, megérint, és át meg átfonja a szíved, hogy az egész bensőd megtelik valamivel, ami nem tőled van, de jó nagyon...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések