Karácsony felé ( 14)


még hosszú az út, nem időben, nem méterekben, hiszen a napok s hosszak csak tűnnek-tűnnek, s most már tudom, azért nem lesz helyes, mert a már lefutott távokon nem tiszteltük kellően  a hétköznapot s az ünnepet. Összefolytak a napok mikéntjei, felcserélődtek, s azt gondoltuk, jó a hétköznapban is ünnepet ülni, s valahol igaz is, hiszen minden nap egy ünnep,  mégis hiányzik az az ősi körforgás, hogy munka-pihenő-ünnep-különlegesség, s aztán újra munka, és elölről a végéig minden.
Elrontunk dolgokat, s némelyeket javíthatjuk.
Messze a Görgényi havasok, elérhető közelségben, hófehér pompában.
Lábunk előtt így  sok minden, szívünknek is...

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm. Halkan, s egyre ritkábban.

      Törlés
  2. Azt hiszem, úgy lenne ideális és jó, ahogy te leírtad. Sok viszont a munka, a hajtás, a stressz, aztán az ember a maradék időben mindent fényesebben, nagyobb felhajtással, pompával szeretne megélni. Kárpótolni saját magát és a szeretteit. Sokszor lelkiismeretfurdalásból. akár még egyszer akkora csillogásban. Nem jó ez így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jó, ha még meg tudjuk különböztetni a hajtást és a pompás ünneplést. Aztán nehogy összemosódjanak.

      Törlés
  3. Minden soroddal egyetértek. Jó volt olvasni a Te megfogalmazásodban.

    A Görgényi havasokat meg remélem egyszer meglátom én is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincsenek azok elérhetetlen távolságban :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések