Tanévkezdés

 körül,
 előtte, amikor mi, megszállottak azon agyaltunk, hogy is tehetjük emlékezetessé ezt a kezdést a gyermekek számára- pedig tudhatjuk, hogy a szemébe nézve kacsintani , mit mosollyal toldunk meg, már leveszi a lábáról a kis tanévkezdőt-,
akkor olvastam egy igen népszerű oldalon, mi oktatással- neveléssel foglalkozik, s bizony sokszor jó ötleteket is hoz,
ott olvastam, hogy a sablonok, melyekből kis ajándékokat készíthetünk, és melyeket szépen ingyen letölthetünk, azok a tanítóbarát variánsok. Akkor megsértődtem emiatt: úgy értelmeztem, hogy mi, tanítók, tanárok, óvónők sablonok szerint dolgozunk, és nem szánunk elég időt az egyediségre. Tovább fejlesztettem magamban a gondolatot, s azt is láttam benne, hogy akkor ezek szerint mi az egyszerű megoldásokat keressük, uniformizálunk...s mindenféle sötét elméletek keringtek bennem arról, hogyan is ítél meg minket a világ. S nem írtam a dologról. Fontosabb volt rámosolyogni a gyermekre, és örömmel néztem az egyedi ajándékot is, amit Anna a tanító nénitől kapott- az évzárói után, amiben szintén sok munka volt, az évkezdési is szívhez szóló darab.

S aztán ma, amikor egész délutáni gondolkodás után- jó, nem vagyok valami gyors, de legalább jó az eredmény:),  kitaláltam, hogyan is vezetem végig a gyermekeket a holnapi témán, ismét beugrott a sablonos tanügyi káder köztudatban élő képe. Fáj.

Igaziból tényleg lehetne minden nap egyforma. És talán van hely, ahol a sablon az úr- kézimunkában, napirendben, kapcsolatokban és úgy általában - a könnyebb út.

Mi holnap mégis egy másikon fogunk végigjárni,azon, amelyen 5 lábnyom lesz, éppen annyi, ahányas számról a héten tanulunk, és lépésről lépésre végigjárva azok mentén ugyanannyi feladatot oldunk meg, s ha a végére érünk, lesz meglepetés, jutalom, s bízom benne, szép emlék is gyermekeink számára. Rutinunk van, mondókákkal, dalokkal , formákkal, jelképekkel, ezek fontosak a napirendünkben, de sablonok szerint nevelni a ránk bízottakat- soha nem engednénk meg magunknak. És azért többes számban, mert bár oda, arra az oldalra nem láttam, hogy írt volna bárki is negatív hozzászólást, sok olyan blogot olvasok, és sok olyan kollégát ismerek, akik ugyanúgy szívvel-lélekkel, időt-pénzt-energiát nem sajnálva készülnek arra, hogy a gyermekkel töltött mindennapok minőségiek legyenek. Ez a minőség pedig nálam magába foglalja az otthonosság, a figyelem, a jókedv, a fegyelem, a testi-lelki- szellemi épülés fogalmait.

S bár vallottan lelkiismeretes, bár közel sem elég jól felkészült vagyok munkámban, arra semmiképp sem vagyok méltó, hogy ilyen szépen, támogatóan és biztatóan reagáljanak jelenéseimre ( mint az előző bejegyzésnél is).  Rendkívül meghat. Mint ahogyan az is, hogy 120-an vagyunk. S ha valaki megmondaná, miért nem látom én hosszú ideje, hogy kik vagyunk, akik olvassuk ezt a blogot, nagyon megköszönném, s egészen el is felejteném, hogy van, aki azt hiszi, elsajnáljuk az időt gyermekeinktől . :))   


Lábnyomok...


Megjegyzések

  1. A rám bízottakat arra tanítom, hogy ne törődjenek vele, ha tudják, hogy nem úgy van.
    Bárki megmondhat bármit. Még olyat is, ami nekünk fáj. Olyankor érdemes elgondolkodni azon, hogy igazából miért is fáj? Hátha a felszín mögött/alatt, egy kicsit mélyebbre ásva megtaláljuk azt a szálkát, ami tényleg fáj, ha a fölé növesztett bőrt megnyomják. Kivenni csak akkor lehet, ha tudjuk, hol van?

    VálaszTörlés
  2. I'm sure that whatever you're doing with love will shine for this light, and the kids feel this love with such clarity, even if we do not believe, and this love fills them just as much, and the rest is in addition. Have a wonderful start!

    VálaszTörlés
  3. Hirtelen az a régen hallott mondat jut az eszembe ,"ha tudnánk mi emberek ,hogy mi a siker titka ,akkor mindenki sikeres lenne". De hála az Égnek nem tudjuk, így aztán mindig próbálkoznunk kell .Sok sikert az Új Év-ben is a hivatásaidban .

    VálaszTörlés
  4. Most hosszú időre elegendő gondolkodni-valót kaptam Tőled. Köszönöm.
    Drága Anyukámra ismerek a soraidból, aki lassan negyven évi "pedagóguskodás" után is IGAZÁN készül minden órára, minden évkezdésre, és azt hiszem emiatt az "igazán" miatt szeretik diákjai...
    Sok sikert és boldog gyermekmosolyt Neked!

    VálaszTörlés
  5. Ne haragudj, hogy én nagyon ritkán reagálok, pedig jövök ide is, és a falusi parókiátokra is, de a magam blogját is sokszor elhanyagolom, és nehezemre esik az írás. Nagyon csodálom a pedagógusi lelket Benned, kívánom , hogy érezd ÁLDOTTNAK magad ebben a munkában. Szeretettel: csillagos

    VálaszTörlés
  6. Nemde libát is azért tömnek, hogy sok húsa legyen? Miért is sajnálnánk az időt a gyermekeinktől? Hisz a jövőbe fektetünk.
    Na nem ugyanaz, de mindig ez van bennem, hogy ha mi ember létünkre tudunk szeretni, gondoskodni, akkor mennyire az Atya.
    Én azt sajnálom, hogy a gyermekeket a társadalomban élésre tanítják, nem pedig az önkifejezésre, a boldogságra. A közösség az iskola szerint az a hely, ahol meg tudod mérettetni magad a többiekkel szemben, ahol remekeléseddel kitűnhetsz, te lehetsz a legjobb. Az iskola nem arra tanít, hogy aki a legnagyobb akar lenni, az legyen a legkisebb. Az iskola arra tanít, hogy ha mindenkit legyőzöl, te leszel a legnagyobb.
    Pedig kár, mert annyi jótól maradunk le...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések