Kellőképpen

befelé fordulni, s a tőlünk telhető legnagyobb csendben lenni, megkísérelni átélni, amit amúgy nem lehet.
S ha tudnám, hogy valakinek már csak két napja van hátra, biztosan odafigyelnék, s talán sok mindent másként tennék. Vagy teljesen megtébolyodnék, s kapkodva nem tudnám, mit tenni...
Nem születtünk magasztos gondolatokra, még akkor sem, ha néha azt hisszük magunkról. De jönnek hétköznapi események, megálljt parancsolva, s miközben fizetjük a tandíjat, saját bőrünkön, szó szerint értve, képesek vagyunk arra is, amire nem születtünk- megélni, belegondolni, talán tervezni,  s megvalósítani, aztán még imádkozni is.

Maradtak utolsó simítások, de  a lényeg megvan, hevernek a díszek is a kosárban, a földön, majd vasárnap hajnalban kiteszem őket, most meg szép lassan belefolyunk az ünnepbe.

S minden külső mázon túl, húsvét csak és kizárólag a Krisztus feltámadásáról szól.




Megjegyzések

  1. "Nem születtünk magasztos gondolatokra, még akkor sem, ha néha azt hisszük magunkról." és valóban...
    "De jönnek hétköznapi események, megálljt parancsolva, s miközben fizetjük a tandíjat, saját bőrünkön, szó szerint értve, képesek vagyunk arra is, amire nem születtünk.." és én ennek (is) örülök. :-)

    VálaszTörlés
  2. Hiányolom az óvodai hétköznapjaidat. Szerettem olvasni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések