A mosoly,

a remek pizza, a kertre néző asztal a ház hátánál, székek , s az unokák rajzai a konyhafalon, ott balkézre, ha a szoba felől lépünk be. Ezek mind eszembe jutnak róla.
Túl az apróságokon az érdekes érzés, hogy vajon mitől lesznek a kötődések, s hányszor kell találkoznunk, hogy azok egyre erősebbekké váljanak.
S míg nem tudunk egymásról, szép sorban elmegyünk.
Rajtunk áll, vagy bukik.

Elengedni, búcsúzni is tudni kell, s legalább annyira barátkozni,közel lenni, s igyekezni addig   látni az arcokat, míg azok még jeleznek- kis fényekkel szemek sarkában, apró mosollyal, hangokkal ,s összevont szemöldökkel.




A kert végében nem poros  a bodza, onnan érdemes szedni. Hátul csend van, távol a világ zaja. Jó nekünk.

Megjegyzések

  1. Hátul a kertben mára már nálam is csend van. A patak csendesen "szalad" az útján. Ezt nagyon szeretem. Viszont elmaradtak a régi hétvégi orgona próbák hangjai. :-( és ez ilyenkor hiányzik. Azért a mosoly megmaradt!
    :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A csendet az utca, a világ zajára értem. Ebből a legtöbbet én produkálok.
      Ott hátul mintha magam is észhez térnék :)

      Törlés
  2. Ehhez most semmit nem akarok írni, pedig tudnék. Nekem is hátul van a kertben a bodzám. Kicsi, de van, s szedhetem róla szörphöz valókat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, nem túl szomorú gondolatot indított el.
      De ha már elindított, az jó...azt hiszem:)
      Nem baj, ha kicsi- abból lesz a nagy.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések