Meghalt

a blog, azt hittem,
s most, hogy jött valaki,
gondolom, mégsem.

Gondolkodom a kapcsolatokon. Hogy mennyire egyszerű lenne, ha a felek mindig ugyanolyan intenzitással élnék meg . Ha mindig ugyanakkor szeretnének egymással találkozni, s akarnának is időt szakítani, ha akkor sem háborognának, ha a másik éppen túl mélyen vagy túl magasan van, ha eléggé okosak lennének ahhoz, hogy ne rúgjanak fel emlékeket, élményeket, örömöket aktuális érdekek kedvéért. S mindenek fölött: mi lenne, ha vállalná az ember önmagát, őszintén, nem szerepeket játszva...

Nem elhanyagolható , hogy mindenkihez ragaszkodom, nem egyforma intenzitással. Pedig mind elhagy, aki elmegy, nem beszél, nem keres.Blogos, barát, rokon. Van, hogy foglalkoztat, s van,hogy kevésbé.

Aztán van, hogy józan ésszel hozzálátok mosogatni, ruhát pakolni, házit ellenőrizni,  új erővel elindulunk biciklizni, s építjük önmagunkat.

Van, hogy egy jó lendülettel át kell ugorni egy-egy pocsolyát.


Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. :) A legváratlanabb helyzetek tanítanak. S még emberek is. Meg magam...

      Törlés
  2. Sokszor nekem is hiányzik az aktivitás aztán nyugodtan megmagyarázom magamnak ! Mi is lehet az oka?:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszi.
      Jön nemsokára egy kis kárpótlás, magam módján, de szeretettel.

      Törlés
  3. "Van, hogy egy jó lendülettel át kell ugorni egy-egy pocsolyát." -- De olyan is van ám, hogy jobban esik beleugrani a közepébe. ... na ezen most elgondolkodtam ... már írom is, de ha nem baj, nem ide.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az attól függ, van-e gumicsizma az ember lábán, vagy ha nincs, elég meleg van-e ahhoz, hogy engedjük átázni a lábbelit:)
      Nem baj, az jó, ha elindulnak gondolatok.Lehet, hogy megtalálom.

      Törlés
  4. Minden ember szerepeket játszik, ilyen világban élünk... sajnos. Engem is nagyon zavar az érdekbarátság. Én próbálom magamat adni, de nem mindig lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hagyományos szerepekkel nincs gond,- meg kell felelni a különböző feladatoknak, élethelyzeteknek.
      A képmutatás más kategória. S olyan is van, hogy emberek belebonyolodnak saját képzelt szerepeikbe,s akkor már talán visszaút sincs, csak a távolság. Itt a baj...

      Törlés
    2. Így gondoltam én is, csak nem akartam nagyon belebonyolódni. :)

      Törlés
  5. Drága Júlia, már miért halt volna meg a blog? él és virul! akik jönnek hozzád mind a személyedért, az írásaidért olvasnak.
    Ha valakinek valami baja van Veled (vagy bárkivel), akkor meg lehet tanulni, hogy ott az a kis "x" jel a jobb felső sarokban.

    Te meg nyugodt lelkiismerettel ugord át azt a pocsolyát. Hidd el! Nem érdemes besározni/bevizezni a topánkádat...

    VálaszTörlés
  6. Olyan a blogvilág is mint a világ, emberek vagyunk. Én pl. mindig elolvaslak, de nem mindig jelzem, azért veled vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, igaziból nem erről van szó...

      Törlés
  7. "Pedig mind elhagy, aki elmegy, nem beszél, nem keres."
    Akkor te is elhagytál engem...
    Be kell látni, hogy nincs idő mindig írni, nekem már szinte sosincs időm a saját blogjaimra sem, nemhogy kommentelgetni...de én mindig olvaslak, bár igaz, jóideje csak csöndben teszem.
    Ez a bejegyzésed bevallom, fájt, ezért írok most. Megítélsz, véleményt mondasz azokról is, akik bár nagyon kedvelnek, az életük jelenleg fontosabb, mint kommentek írása...sajnálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) a bevezető felvezető volt.
      A bejegyzés teljesen mást fed- a mindennapokat, amiknek sajnos ez a valósága.
      Az is, hogy volt, hogy én hagytam el. Nem most, most nem.

      Mindenkinek mást jelenthetnek az írások, ezért jó is ez- hogy elindítanak gondolatokat. Én is láttam a kis húsvéti díszeket, s minthogy már rég nem kreatívkodtam, szégyenkezve elkullogtam onnan. pedig valóban szépek :))

      :)

      Törlés
    2. lehet, hogy félreértettem, de ha jól emlékszem már korábban is írtál arról bejegyzést, hogy rosszul esik, nagyon elszomorít, ha nem írunk, ha "meghal" a blogod, mert ez elgondolkoztat, hogy akkor milyen kapcsolatok is ezek... Azt gondolom, ha nem írunk, akkor is jó kapcsolatok. Nézd csak meg a statisztikát hányan olvasunk! Biztos vagyok benne, nem kicsi a szám.
      És ha meg nem erről volt szó, akkor bocsánat, én magamra vettem. Rossz napom volt, nagyon rossz. A "MINDIG MÁS A HIBÁS" magyar mentalitás teljesen padlóra küldött, és erre elolvastam a te bejegyzésed...nem csoda, ha úgy éreztem, szerinted is mi vagyunk a hibásak...már ha hiba ez egyáltalán.
      Puszillak!
      Ditti

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések