Az egyik

legnagyobb gondunk, hogy kapcsolataink nem működnek. Sokfélék és  sokféle okok miatt.
......................................................................................................
S néha az utolsó pillanat után mondanánk valamit, amikor a kommunikációs folyamat másik, feltételezett résztvevője elzárta a csatornákat, s a redőny félig leengedve.
Amikor lehet, nyissunk, szóljunk, üzenjünk...



Megjegyzések

  1. Sokszor hiába minden szó minden próbálkozás! Legjobb csendben lenni. De tudjuk - nehéz.

    VálaszTörlés
  2. Igen, ezt kéne: törődni egymással.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kezdő dolog ez a "blogkultúra " még.Sokan tanuljuk és tanítjuk egymást. A redőnyöket néha leengedjük néha felhúzzuk ,de ha jobban megnézed ,majdnem félig nyitott az az ablak .Kúszik az a redőny még fölfelé, ez biztos . Szép Napot !

    VálaszTörlés
  4. No ugye,mondtam!
    http://youtu.be/XTE7tTkcWhc

    VálaszTörlés
  5. Hm.Elgondolkoztató, és naponkénti kűzdenivaló.

    VálaszTörlés
  6. Itthon nekünk sincsen igazán jó helyünk a függőágynak ,állandóan keresem a helyét.
    De valami hihetetlenül jó dolog. Nagyon kifizetődő.

    VálaszTörlés
  7. Közben megjött a blogos válasz- csak türelem kell :)
    Ami meg a mindennapokat illeti- ha elég okosak lennénk megfelelő időben beszélni, s másik megfelelőben hallgatni... Küzdenivaló, igen.

    VálaszTörlés
  8. Igazad van ,"ha elég okosak lennénk" /de nem vagyunk vagyunk sajnos ,(ki kissé- ki nagyon) / .
    Az igazi tudáshoz bizony az is hozzátartozik ,hogy akkor beszélni amikor kell és hallgatni is szintén akkor.
    A kamalduli szerzetesek ezt megoldották ,csak az arcukkal beszéltek.
    Azt mondja egy valaki:"a hallgatag emberek sokszor akkor szólalnak meg amikor nem kellene".
    Mint minden a tanulás is végtelen ,hiszen a világ folyamatosan változik,mire megtanulunk valamit már el is avult.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések