Hogy mi telt

több időbe- kiválasztani a holnapi ünneplőt vagy megírni a díszbeszédet-, igazán nem nem is tudom, s tudni is csak azért lenne érdemes, hogy legközelebb akkor azon tanuljak operatívabb lenni. Lényegtelen, amikor már mindkettő megvan, mint előző bejegyzésben is- így vagy úgy...

Teljes nyugalomban feküdtek le a lányok, s észre sem vették, hogy a rituálé végén reggelre jó vakációs lustizást kívántam :) . Pisolyogtak aztán, amikor gyors ébredésre javítottam, mert kezdődik az iskola. Nincs óvodásunk,s  azt mondaná erre a klasszikus, hogy bizony ez mérföldkő- én csak annyit mondok: kedvenc mérföldkövem. Én nagyon szerettem iskolásnak lenni, nekem volt a legjobb tanítóm ( olyan valódi, mindenhez értő, férfi létére kötni, varrni, énekelni, mosolyogni és szépen írni tudó, nagyon vicces), érdekes volt tudni, egyre többet, s bár nem leányálom jónak lenni, most is azt mondom, a legjobb az az elképzelésem volt, hogy késő öregségemig folyamatosan iskolába kellene járnom- mindig más-mást tanulva...Akkor nem gondoltam, hogy majd a rendszer s a rohanó világ kényszerít az állandó tanulásra, korántsem olyan idilli körülmények között .

A ruha végtelenül egyszerű, s most kivételesen ősziesen tarka, a szöveg még egyszerűbb, s nem fogom tudni érezelem-mentesen elmondani. Nem azért mert olyan jó, hanem azért, mert én már csak ilyen...

S kinek adatik még meg, hogy gyermeke iskolakezdésén beszédet mondhasson:)))



Ha a kezdeti zsivaj elül, és a csend segít megélni a pillanatot, talán hallani lehet, hogyan dobbanak ma a szívek. Sokan vagyunk, s mindenikünk lelkét másképpen rezegteti meg a csengő hangja, a folyosókon végigszaladó, nevető visszhang, a tanító nénik , osztályfőnökök tanácsa és a hátizsák súlya. Közömbösen biztosan nem áll itt ma senki, ezek a percek kinek-kinek más-mást , de jelentenek valamit.
Nézzék mégis itt mellettem ezeket a gyermekeket: a kicsiket, akiknek ma először csengetnek be, hogy részesei lehessenek annak a csodának, amit iskolának nevezünk. Nézzék: hoztuk szeretettel őket meleg otthonokból, hogy második otthonukká váljon ez a világ, hoztuk őket az óvodából,abból a védő burokból, amit   a Csillag és Lombocska csoportok jelentettek számukra, hoztuk nagyokként, s adjuk  a nagyoknak kicsikként. Most olyanok, mint törpék az óriások világában- minden bizonnyal olyan is lesz, hogy botladoznak, vagy előre kell engedni őket a  befelé tolongó sorban, más lesz a hangjuk,  csengőbb. De minden reménységünk, hogy míg az évek alatt a sor túlsó végére érnek ők is, megelégedve tekintünk majd vissza, s látjuk: volt tanulás, növekedés testben és lélekben, volt öröm és nevetés, s a bánatosabb napokon volt, ki megvigasztalja őket.
Jogos tehát azt mondanunk, az ő szívük dobban ma a legnagyobbat, és bennük a legnagyobb kíváncsiság. Azt mondja egy népi bölcsesség, hogy a gyermekek az emberek szárnyai. És valóban: ők még bármit elérhetnek, belőlük még bármi lehet- szárnyalnak. Bízunk benne, hogy a Teleki Domokos Gimnázium diákjaiként minden lendületet megkapnak ehhez a szárnyaláshoz, hogy jó helyről indulnak jó irányba és abban a biztos tudatban, hogy ebben a nagy kalandban mindig van, kire számítaniuk, hogy szeretve, védve vannak.
Édes gyermekei ők most már az elemi oktatásnak, fogadják szeretettel az előkészítő osztályt! Nekünk, óvónőknek munkánk  végeztével kérésünk, ki-ki maga szerepében játsszon velük, vigyázza- tanítsa őket, olyan őszinte szeretettel és legjobb indulattal mindezt, amilyennel ők most ide jöttek.
Hamuban sült pogácsájuk a sok emlék, a játék íze és a kíváncsiság, a dal, a vers- mivel át is adjuk őket.
 .........
A mielőbbi vakációig- sikeres tanévet!

A kicsi fészek régi arca...csak velük lehetett ilyen :)

Megjegyzések

  1. Boldog Tanevet kivanok, sok sikert! a terem nagyon szep:)

    VálaszTörlés
  2. Én is azt remélem, hogy a lányom meg fogja tudni élni ugyanazt a csodát, amit nekem az iskola jelentett. Én imádtam és nem a szüneteket vártam. Remélem, egyszer, minél előbb, megérti, mennyi csodában lehet ott része. Ezt kívánom nektek is.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép beszédet mondtál, megkönnyeztem.

    VálaszTörlés
  4. Annyira hálás vagyok, olyan jó olvasni, hogy így élted és éled meg az iskolát...
    Köszönöm, hogy ezt így fogalmaztad meg. Jobban nem is lehetne :)

    VálaszTörlés
  5. Sikeres, élményekkel teli tanévet a leányaidnak!

    VálaszTörlés
  6. Annyira szép beszédet mondtál, hogy én is megkönnyeztem. Sikeres, szép tanévet kívánok leányaidnak!:-)

    VálaszTörlés
  7. Ezzel az írással tele lett a lelkem. Köszönet érte.
    Boldog éveket az új útra lépő kicsiknek :)

    VálaszTörlés
  8. A beszéded engem is meghatott...
    Boldog tanévet kívánok a kis előkészítősnek!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm. Nem vagyok méltó én ehhez a sok szép szóhoz.....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések