Milyen az élet?

Délelőtt- azon a napon- felolvasást hallottam a magyar nyelv tiszteletére, estére  a kezemben volt a könyv, s azt gondolom, lesz rá kellő figyelmem, hogy olvasni tudjam, időt szakítok rá.
Ha ingáznék, mindig nálam lenne a notesz, hogy az üres időkben megjegyezzem magamnak az útközben kapott szép szót, mosolyt, a kisfiú almáját és a csengő gyermekdalt, a meglepettségtől túlcsorduló ölelést, s megannyi mindent.
Így csak formálnak jellemben, akaratban, gondolkodásban mindezek az apróságok.

Ma  a dallamot, s hozzá a szöveget, mit jobb ima helyett nyöszörögtem akkor, mikor mást már nem tudtam tenni, visszahallottam, mintha nekem énekelte volna sok ember Lábaidhoz hullok tört reménnyel...

Egyszerre összecsengnek a dolgok, s még ha méltó nem is vagyok, minden felkelő nappal kapok egy új esélyt arra, hogy talán magam is fáklya legyek, legalább azoknak, akik elfogadják, akik közel vannak.


Megjegyzések

  1. " Lábaidhoz hullok tört reménnyel..."---szép....

    VálaszTörlés
  2. Mikor az Olvasnivalók listáján alulról felfelé haladtam, csak a bejegyzésed végét láttam , jó, a közepétől lefelé. Tudtam, ez csak te lehetsz. Így legyen lottó ötösöm. Érdekes játék lehetne, félbejegyzésekből kitalálni a szerző személyét.

    VálaszTörlés
  3. Ma délután nekem is a fűlembe zengett ez a szép ének,jó volt halgatni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések